Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)
Szabó János Győző: Az egri múzeum avarkori emlékanyaga I. Kora-avarkori sírleletek Tarnaméráról
(1:1) még a peremtől a csúcsosodásig összefüggő feleletet mutat. A tárgy kiemelésénél több nem teljesen összefüggő darabra tört és az aláhajló rész is a peremnél megsemmisült. A töredékek anyagát Stieber József vizsgálta meg, lombos fa kérgéből készült. 27 Dísztelen kéregdarabot találtunk a bal medencén is, az egyik rozetta alatt. Feltehető, hogy ezek a kéregdarabok a tegezfal maradványai voltak. (4. ábra.) 11. Vas páncél-lemezek. A balkéz csuklójától ívben a jobb combcsont felső részéig keskeny téglalap alakú vas lemezek sorakoztak, de nem végig összefüggően. A bal kéznél egy 5,5 cm szélességet elfoglaló egység volt. Ehhez a bal combcsont fejénél kis szöget alkotva újabb 5,5 cm szélességű sorozat következett, majd szoros közelségben még egy hasonló egység. Itt néhány cm-es töredezett rész után megszakadt a folytonosság és csupán a leírt négyszögű csat jutott felszínre a szeméremcsontok között. A jobb faciès symphyseos-ra egy különálló lemez tapadt, majd a jobboldali szeméremcsont és combcsont szögletében újabb, felül 5,5 cm széles (erős ívben hajló) sor következett, az íjközéphez tartozó elmozdult csontpálca alatt. Egy-egy sorozat lemezei pikkelyszerűen fedték egymást. A lemezek hossza 7,1 cm. Középen a legszélesebbek (1,8 — 2 cm). A felső rész egyik széle enyhe ívben beszűkül, s a végén csak 1,5 cm szélességet mérhetünk, ahol középen átfúrás is látható. A lemezek e végétől számítva 2,74—2,83 cm-re két lyuk figyelhető meg a széleken: éppen az 1,8 cm-re való kiszélesedésnél. Újabb két átfúrás látható ezektől 0,8 cm-re lejebb, pontosan a lemez középvonalánál. Egy másik fajta lemeznél is 5 lyuk látható, de az egész lemez enyhe S-alakban kikovácsolt. 2 * (V. t. 12—22.) 12. Vaslemezek. Téglalap alakúak, de felső részükön elkeskenyednek. Hosszuk 7 cm, és 1,8 — 2 cm szélesek az alsó részen. A lemezek alakja és mérete lényegében egyező a páncéllapocskákkal, átfúrásaik azonban nincsenek. Az egyik az arckoponyán, a bal maxilla szélességében feküdt, a másik az előbbivel csaknem derékszöget alkotva a mandibula közép-tájékán volt. Rendeltetésüket nem ismerjük. A maxiiián nyugvó lemez szélesebbik végén szegecs látható az elülső (domborúbb) felületen. Ha egyéb adatunk is lenne, koporsópántoknak tekinthetnénk. (IV. t. 12—13.) -' Stieber József egyetemi docens (ELTE Alkalmazott Növénytani Tanszék) szíves fáradozását ezúton is megköszönöm. Szakleírását az egri múzeum adattárában helyeztük el. Kéregből készült tárgyakat csak néprajzi gyűjteményből ismerünk. Viski Károly rámutatott arra, hogy a kéregtárgyak használata valamikor a magyarság körében széleskörű lehetett. Nemcsak tartó és ivóedény, d? bocskor, sőt kürt is készült hársfa kérgéből. A kéregedények díszítésére vonatkozólag szó szerint idézem Viski Károlyt: ,,Ha azt kérdeznék tőlünk, hogy díszítőművészetünk körében van-e valami olyan jelenség, ami akár a finn-ugor (-magyar) egység korában is a mienk, a közösséggé lehetett (sőt akkor inkább, mint későbbi, törökös korszakunkban), mindenekelőtt ezeket a kéregedénykéket idéznők, amelyeknek díszítménye ezer évek alatt sem sokat változhatott. (A Magyarság Néprajza II. 231—234). — Tanulságos, ha Viski tanulmányának ide vonatkozó képanyagát átnézzük. Megállapíthatjuk, hogy a kéregmunkák szinte állandó díszítő eleme (részben az összehajtogatás jellegéből adódóan) az árkádos motívum, a párhuzamos vonalak közötti pontozás, a pontozott és rácsozott mezőny, — épp ezek a tarnamérai kéreglemez díszítő elemei is. 28 Teljes ingpáncélt eddig a kunszentmártoni ötvössírban (Csallány D., A kunszentmártoni avarkori ötvössír. [Szentes 1933] 38 skk., VI. t.) és a Tiszavasvár-koldusdombi temető 1. sírjában találtak. (Csallány D., Szabolcs-Szatmár megye avar leletei. A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve. I. 1960. 53.) — Nagyobb páncél-részleteket a hajdúdorogi (Kralovánszky A., Arch. Ért. 85 [1958] 89. — Csallány D., Déry Múzeum Évkönyve [1958—59] 17—22.) és a bácsújfalusi (Csallány D., Arch. Ért. 80 [1953] 139.) msg a Szegvár-sápoldali (Mérey—Kádár E., Viharsarok 1952. augusztus) férfisírban találtak. A tarnaméraihoz hasonló fűzőlyuk elosztása (de középen nem egy, hanem 2 átfúrással) a kunszentmártoni páncél-lapocskáknak van, szélességük is a tarnamérai lemezek méreteinek msgfelelő (1,7—-2 cm), hosszuk azonban csak 5,8 cm, tehát zömökebb darabok. 36
