Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Bakó Ferenc: Mikófalva. Adatok a magyar csűrös kertes települések ismeretéhez

béres. 20 és 40 hold között 11 gazdának volt birtoka, ezek között mindössze 2 volt úrbéres származású. 18 személynek volt földje 10 és 20 hold között, a ! 8-ból 6 volt úrbéres leszármazott. Becslésünk szerint a falu lakosságának mintegy kétharmadát teszik ki a nemesi leszármazásul Kovács és Kelemen családok, a jobbmódúnak minősített 33 gazdát tekintve tehát az arány valamivel jobb a kisnemesi leszármazásúak javára. Ha a 9 : 24 arány az egész határt tekintve is érvényes, úgy a XIX. sz. elejétől a kisnemesi hadak jelentős mértékű birtokszerzésével lehet számolnunk, mert akkor a kisnemesek a telkeknek csak 6/20 részét birták, 14/20 rész a jobbágyok kezén volt. Egyes családok birtokszerzésének módja sejthető a hagyományból. A Csikós haddal korábban már foglalkoztunk, de a telekkönyvi adatok kisebb birtokot rajzolnak ki, mint ahogyan a Csikósok gazdagságáról az emberek beszélnek. Valószínűleg azért, mert a Csikósoknak nemcsak Mikófalván, hanem másutt, így Mónosbélben is volt birtokuk. Itt a korábban Mikófalván is birtokos földesúr, Elek Dezső kúriáját vették meg és talán akaratlanul is, de örökösei lettek annak a régi hagyománynak, hogy a mikófalvi földesurak egy része Mónosbélben lakott. A volt parasztok között legnagyobb birtokra szert tett Farkas-Bugyi had dolgozatunkban már egyszer szóba került, ők voltak azok, akik lovakat tartottak és rendszeresen nyomtatni jártak nemcsak más helységekbe, hanem a mikófalvi, nemes ökrösgazdákhoz is. A tárgyalt 24 kisnemesi származású gazda között 6 a Kovács-Nagy család tagja. Róluk és a Csikósokról szokták mondani, hogy az állattartással szerezték a vagyont, elődeik juhászok voltak. Mikor adatközlőinknek ezt a véleményét halljuk, vissza kell gondolnunk az 1818. év körül lezajlott legelő elkülönözési perre, annak arra a kitételére, hogy a nemesek annyi állatot tartanak, hogy felétetik a közlegelőt, sőt még a szomszéd falvak határában is bérelnek legelőket. A szűkös földbirtok mellett ez lehetett tehát a birtokszerzés egyik módja, melyet a beltelkek kiterjesztése, felvásárlása követhetett, amint erre az Asszony hadtól keletre fekvő telek, a Nagy-kert és az Őrhegyalja egy-egy kertje esetében a Kovács-Nagy had szereplésével kapcsolatban utaltunk. A LEGÚJABB FEJLŐDÉS Az 1888. és 1906. évi kataszteri felvételek alapján megrajzoltuk Mikófalva településmódjának jellemző vonásait, melyek a történeti anyagból következően két évszázad mélységéig teljes bizonyossággal vezethetők vissza, melyek alakulását, kiteljesedését ez idő alatt figyelemmel kísérhettük. A XX. sz. eleje a faluszerkezet kifejlődésének, kibontakozásának újabb lehetőségét nyitja meg, melyet felhasználva, községünk belterülete tekintélyesen megnövekszik. Ezt a lehetőséget nyilvánvalóan az 1906. évi telekrendezés adja meg, új házhelyeket osztva a falu különböző részein, de a település mai, modern képének kialakulása már a földrendezés előtt is megkezdődik. Az új falukép legfőbb jellemzője a település átterjedése a patak keleti partjára és ennek következményeként a régi falurészek telkeinek ritkább, szabadabb beépítettsége. Joggal feltételezhetné a kutató, hogy az 50—60 évvel ezelőtt lejátszódott események a rendszeres telekkönyvi nyilvántartás miatt teljes hűséggel rekonstruálhatók. Mikófalva belterületének kelet felé terjeszkedésével kapcsolatosan végzett tájékozódásaink azonban rácáfolnak erre. Az 1906. évi kataszteri térképen a pataktól keletre beltelek nincs feltüntetve. Ennek ellenére a falu öregei azt állítják, hogy a Lipót nevű dűlőben volt a Baranyi-Bander hadnak egy nagy szérűskertje, amit még a tagosítás előtt eladtak házhelynek és 1898-ban rá is épült az első ház, a Kovács-Varga Mátyásé, majd ezt 1900-ban a második követte, de nagyobb részük már az első világháború után épült. 237