Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Bakó Ferenc: Mikófalva. Adatok a magyar csűrös kertes települések ismeretéhez

a templom déli szomszédságában.,,Onnan alakult a falu", ott volt a jelenlegi templom megépítése előtt a templom is, mely egyszerű faház volt — mondja a szájhagyomány. A templomtól keletre, egy nagyméretű telken a nemes Kelemen had házai álltak. A templomtól északra az út nyugati oldalán néhány egymás mellett fekvő telket a nemes Kovácsok más ágai népesítették be, majd tőlük északra már az úrbéresek telkei sorakoztak egész a falu széléig. A Kelemen hadtól keletre fekvő és északnak tartó házsor, az adatközlők szerint, egész a falu végéig az úrbéreseké volt. Ezt a települési rendet a hagyomány igen réginek tarja, melyen 1906 előtt csak két lényeges változás történt. Az egyik a Csikós had meggazdagodásával függ össze: a földek gyarapítását a beltelkek összevásárlása követte. A templomtól északra fekvő telkeket az elszegényedett Kovácsoktól megvették, illetve a falu más részein csereingatlant adtak érte, majd kúria-szerű lakóházzal és nagy istállóval rendezkedtek be rajtuk. A másik lényeges változás a keleti házsoron következett be. A Kelemen—Sós és a Kovács —Gábor nevű úrbéres hadak közé vétel útján két nemes Kovács család ékelődött be, melyeknek sikerült kiszakadni az ősi nemzetségi telek zsúfoltságából. A település e régi rendjére jellemző, hogy a faluban két kovácsműhely volt, egyik a déli részen a nemeseknek és egy északon, az úrbéreseknek. A település ilyen megosztása a határhasználatra vagy az állattartás módjára is kivetítődik, mert három csordást tartottak, egyet a Kelé had, egyet a Kovácsok és egyet az úrbéresek állatainak őrzésére. A telkek formájának és beépítettségének két fő típusa volt Mikófalván. Ennek megállapításakor hangsúlyoznunk kell azt, hogy 1906 előtt, mert az ezt követő parcellázás a régi, hagyományos formákat megbontotta, különösen a nemzetségi telkek esetében és egészen új falukép, telekhasználat alakult ki, melyben a korábbinak már csak alig felismerhető nyomai maradtak fenn. A telekformák és telekhasználat itt következő leírásában e miatt már nem annyira a megfigyelésre, mint inkább a visszaemlékezésekre és a hagyományra kellett támaszkodnunk. A volt nemesi telkek közül kettőhöz fűződik a legtöbb hagyomány. Az egyik a templomtól délre fekvő Kovács—Matyó had, a másik a Kelé had telke. A Matyó had nemesi ,,fontus"-a szabálytalan négyzet alakú, keletről az utca vonala határolja, délen és északon egy-egy viszonylag egyenesen futó vonal, nyugaton pedig a terepviszonyok megszabta szabálytalan görbület. A terepszint az úttól nyugat felé kissé emelkedő, a telek nyugati szélén — a hagyomány szerint — hajdan közforgalmú út ment keresztül, mely Mónosbélbe vezetett. A telek kerítve nem volt és később, amkor a nemzetség több ágra bomlott és a telek is gyakorlatilag több részre osztódott, az egyes hadak telekrésze között sem volt kerítés. A telken a Matyó, Tucsu, Bánó, Deák, Varga, Bakos, Kulla, Pugyi, Bikó, Haskó, Peske és Puka ragadványnevű Kovács családok laktak, összesen 21 házban. A házak három vízmosás mentén kialakult út mellé csoportosultak és a nagy udvaron belül egy-egy had — pl. a Tucsu — lakó és gazdasági épületei egymás felé fordulva önálló egységet képeztek.

14 A lakóház mellett, leginkább azzal egy fedél alatt volt az istálló. 1900 körül még a pitvarból nyíló istállóra is emlékeznek. A ház mellett volt a sertésól, itt tartották a baromfit is, de a rakodó és a csűr a lakótelken kívül, a falu szélén, a ,,kert"-ben volt elhelyezve. A másik nemesi telek, melynek használata a hagyományból szépen kirajzolódik, a Kelemen hadé. A templom bejáratával szemben elterülő telek formája szabálytalan, sarkain lekerekített háromszög, melyet mind a három oldalról utca határol. „Közös udvar" volt ez, „épített mindenki ahová akart, most már senki se tudná kibogozni a birtokviszonyokat" — mondja az egyik Kelemen. A tagosítás előtt a Kelé hadban a H Ld. Kovács A., Az észak-hevesi juhászat építményei. Az Egri Múzeum Évkönyve. II. 387. 187