Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Bakó Ferenc: Mikófalva. Adatok a magyar csűrös kertes települések ismeretéhez

megyében végzett kutatásaim során néhány helyen magam is megtaláltam, lehetősé­gem van tehát arra, hogy Észak-Magyarországon e kevésbé ismert és számos etnikai, társadalmi problémát magában hordó települési forma megismeréséhez adatokat szol­gáltassak. Az adatgyűjtés során felbukkant néhány változat közül Mikófalvát válasz­tottam, mint olyan kutatási területet, ahol ez a településmód némileg még funkciójá­ban is megfigyelhető és amelynek történeti, levéltári forrásanyaga számomra elérhető volt. Mindezek mellett azonban úgy látszik, Mikófalvában típust sikerült megragadni, amely kialakulásának, egyáltalán sorsának története alkalmas lesz arra, hogy általá­nosabb érvényű megállapításokat szüljön. Dolgozatom, módszerét tekintve, földrajzi és néprajzi bemutatással indul, azok­nak a leíró jellegű ismereteknek a közlésével, melyek saját helyszíni megfigyeléseimen és a néphagyományból nyert tájékoztatáson alapulnak. A benépesedés, a társadalmi szerkezet és a településmód összefüggéseit dolgozatom további részeiben a nyomta­tott és levéltári forrásanyag segítségével mutatom be, hogy végül is levonjak néhány, az előadott anyagból folyó következtetést településformáink térbeli és időbeli változatai­nak kérdéséről. A TELEPÜLÉS A TÁJBAN Mikófalva az Eger patak felső folyásánál szétterülő kisebb medence nyugati szélén fekszik. Három völgy torkollik ide, mind a háromból idetörekvő patakokkal, melyek itt egyesülve az Eger patak nevet viselik. A medence északi peremén van Bükk­szentmárton (1950 előtt Borsodszentmárton) árpádkori temploma, de körülötte pusztán áll a faluhely, mert a lakosság évszázadokkal ezelőtt egy eldugott völgybe menekült és a török hódoltság megszűnése után sem költözött vissza. A medence keleti szélén Bélapátfalva, déli végében pedig Mónosbél húzódik meg. A földművelés mellett megélhetést nyújt Mikófalva népe számára a borsodnádasdi lemezgyár, a bélapátfalvi cementgyár és az egercsehi szénbánya, melyek mindegyike 10 km-es körzeten belül fekszik. Lakossága az 1930. évi népszámlálás idején 1082 lélek, 9 túl­nyomó részben római katolikus, melynek csaknem 25%-a iparból és bányászatból élt. Községünk az Eger patak két oldalán, a három fakereszttel koronázott, dekorati­ven meredek Kálvária hegy és a délebbre eső Őrhegy tövében terül el. Az Eger—put­noki vasútvonal érinti Mikófalvát, az Eger patak völgyét a nyugati bányavidékkel összekötő országút pedig keleti és északi részén fut keresztül. A település a patak két partján két, egymástól több módon is különböző részből áll: a keleti rész sík területen, a nyugati pedig a patak alsó és középső teraszán épült. A falunak ez a két része kelet­kezésének idejét tekintve is más, a keleti újabb, a nyugati régebbi település. Leírásunk tárgya első sorban ez a nyugati falurész, mely lényegében egy hosszú utca — a Nagy u., most Kossuth és Széchenyi u. —, mint a település tengelye a mellé rendeződött kisebb utcákkal, közökkel. A falu déli részét, az Alvéget a templom választja el az északra eső Felvégtől. A hagyomány szerint az Alvéget csak nemesek lakták, míg a Felvégnek északi és keleti végét a jobbágyok, vagy úrbéresek. A nemesi és jobbágy leszármazás tudata gyűjté­sünk idején is erősen élt a lakosságban és befolyásolta az emberek magatartását, társa­dalmi kapcsolatait. Ennek tulajdonítható, hogy a 40 év körüli és még idősebb emberek nagy része tisztában volt egyrészt az egyedek nemesi vagy paraszti eredetével, másrészt a település korábbi topográfiájával, melyben a két társadalmi réteg egymás mellett, ,J Az 1930. évi népszámlálás. I. Demográfiai adatok. Bp. J932. Mikófalva. 182

Next

/
Oldalképek
Tartalom