Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Voit Pál: Az egri festészet barokkellenes törekvései

AZ EGRI FESTÉSZET BAROKKELLENES TÖREKVÉSEI „VULGO DOCTOR MEDICUS ZÁCH, DOMINUS PICTOR AGRIENSIS" ,,A művész mártsa ecsetjét értelembe" tört föl a barokk elleni szenvedély Winckclmann 1754-ben közreadott híres művében,

1 amellyel megindította a klasszikus ókor esztétikai és formai rehabilitációjáért folytatott harcot. Alig tíz évvel Winckelmann halála után Egerben is bekövetkezik a fordulat, 1777-ben püspöki parancs nyomán „antikok" és „babérok" kerülnek a játékos rokokó rocailleok helyére a líceum főhomlokzatán s ezzel megkezdődik, ahogy akkor nevezték: ,,az új római stil" térfoglalása.'- Eszterházy Károly ekkor 52-ik évében jár, nem abban az életkorban van tehát, amikor az emberi természet fogékony a változásokra. A püspök azonban alkotóereje teljében van, tudatában annak, hogy az új mindég vonzóbb, mint a megszokott, a divatos legyőzi az ódivatút. A felvilágosodás eszméit is a maga képére formálja és vallási fanatizmusának szolgálatába állítja. Érzi, hogy vége a barokk művészet üres allegóriákba rejtőző dagályos hatásosságának, ahol az ábrázolás tartalma a kor embere számára már elveszítette mondvacsinált vonatkozásait. Elszállt a mitológia mákonya és az önáltatás, hogy az antik eszmény és világ ily elcsépelt frázisokkal, patronnal gyártott héroszok merő pátoszból alkotott formalizmusával visszahozható. Eszterházy legfőbb gondja tehát a tudomány gyakorlati érvényesítése s egyetemén a „mathematischer Turm", a csillagvizsgáló torony, az új természettudományos műveltség messze látható jelképe. A technika korának előestéjén vagyunk: a haladás vívmányait jelentő csillagászati műszereket, a geometria és földmérés, a fizika és kémia tanításához szükséges eszközöket Londonból szerzik be. Ahogy a természettudományos haladás — Eszterházy vakbuzgó hite szerint az egyház haladásának záloga leend, akként éppen úgy, azt gondolta, hogy a barokkal szembeforduló új stílus a templom, ill. a vallás megújhodása is: a klasszicizmus igehirdetés és harc az „eretnekek" ellen. Nem ismerte föl, hogy a tiszta ész forrásával az egyház malmait hajtani nem lehet s a racionalista gondolkodás — néhány évtized múltán — folyóvá áradva alámossa a hit épületét. Winckelmann, amikor vizsgálni kezdte az ókor remekműveit, s a belső rendet, a gondolat útját kutatta s a sallangok helyett a józan ész uralmát hirdette, arányt és rendet kívánt. 1759-ben így ír: „az önálló gondolkodással a másolást állítom szembe", de az „értelmes utánzást önálló és új eredménynek tekintem". A XVIII. század harmadik harmadában a barokk helyére lépő klasszicizmus — mintha Winckelmann elméletét váltaná valóra — az antik művészet lényegébe akar hatolni: úgy utánoz, hogy újat adhasson. 1 Winckelmann, Johann Joachim: Gedanken über die Nachahnung der griech. Werke in der Malerei und Bildhauerkunst. Dresden, 1755. - Voit Pál: Eger müvészetföldrajza és a középeurópai barokk. Kézirat. IV. rész. 9. fejezet. 165