Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Sugár István: Az egri melegvízű fürdők története I. (1448–1790)

időben fürdésre használhatta fizetés nélkül a lakosság, azzal a kikötéssel, hogy a tóban a földesúr bármikor fürösztheti állatait (juhait). Az 1710-es esztendőkben a „Méltóságos (püspök — S. 1.) Úr Fördőjé"-nek nevezték a hajdani Arnaut-féle ilidzsát, a mai fürdőt és „Fördő Ház" néven jelölték a másikat, a borsodi részen állott kisebb hévvizű fürdő épületét.

89 Bél Mátyás, aki 1735. körül leírta az egri thermálfürdőket, jó hatásúaknak („salubres sunt") mondotta a folyton pezsgő, bugyogó vizet. A jó időben sokan és előszeretettel látogatták a fürdőket, de amint megjöttek a hidegek, csökkent természetesen a fürdőzők száma. A püspök (gróf Erdődy Gábor) nem viselte kellően gondját — Bél szerint, — a fürdő épületének, hogy a medence romlását rend behozassa és a fürdőt fényesebben ékesítse.

90 Megtudjuk, hogy az egyik fürdő (minden bizonnyal a nagyobbról van szó) medencéjének boltozata részben, vagy egészben hiányzott és így a fürdőzők a szabad ég alatt, napfénynél fürödhettek a medencében. Azok részére, akik a hűvös-hideg időben elégtelennek tartották a víz hőfokát, azt üstökben felmelegítették. Mintegy Bél bírálatának hatására, gróf Barkóczy püspöksége alatt, 1742. júliusában hozzákezdtek a fürdő építéséhez, helyreállításához.

91 A fürdőház („aedificium thermarum"'') ekkor végzett építési munkái során épült meg a legmelegebb s egyben a legmagasabb rádiumemanációtartalmú forrás fölé, a mai úgynevezett 5. számú tükörfürdő, melyet Markhót Ferenc megyei főorvos, „ca/daria ce//ű"-nak nevezett.

92 Az 5,70x4,80 méteres belvilágú helyiség közepén kialakított medencét keskeny járda övezi. A zömében négyzetes alaprajzú török medencehelyiség északi fala hasznosításával, egy 4,80x2,45 méteres kis előszobát alakítottak ki, vetkőzés, illetve öltözködés céljára. Említésre méltó, hogy eddig Eszterházynak tulajdonították ezen fürdőrészlet kialakítását is,

93 noha ez jóval az ő fürdőépítkezései (1794—95.) előtt, már 1742-ben Barkóczy püspöksége alatt megépült! A szűkszavú építkezési számadások

91 adatai arra engednek következtetni, hogy a felhasznált nagyobb mennyiségű építőanyagból a törökeredetű nyolcszögletű medencét magában foglaló helyiséget is helyreállíthatták. Ezt látszik bizonyítani, a 971 forintos igen magas építési költség is. A falakhoz keményebb kőfajtát („lapidem durium") használtak és az épületet zsindellyel fedték. Az új fürdőhelyiséggel bővült épület alaprajzát és környékét jól tükrözi egy 1790-es évek legelején, vagy még korábban készített térkép.

95 A térkép egyébként 89 EÁL. Eger város adóösszeírásainak kötetei. Nro. 6. kötet. (Összeírás 306.) 902. és 910. sorszám. — Nro. 7. kötet. (Összeírás 307.) 740. sorszám. 90 ,, . . . tanti ab antistice non habetur, ut casum lacus instruat, et splendiores exornat . . ." Bél Mátyás i. m. 91 „Anno 1742 die 19-a Julii fogattatván az Fürdő épületéhez..." EÁL. EÉGL. 920. raktári számú csomagban. Nro. 53. 92 „ . . . sed ex quibus jam praeter rudera et signa magnificentiae partim, partim vero mox ruituras moles, nihil amplius videas: unica caldaria cella in unis superstructa ante paucos annos, caetera in neglecto posita jacent". Markhót Ferenc i. m. 93 Balogh György—Zétényi Endre i. m. 32—33. 1. 94 EÁL. EÉGL. 920. számú raktári csomagban. Nro. 53. — Ugyanott 1257. számú raktári csomagban. „Anno Domini 1742. Ex Summa flór. 971. xfer. 14. ad Aedificium Thermarum sunt erogata sequens ..." 9,r> EÁL. Térképtár. K. Nro. 9. Planum situationis . . . 137