Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Dancza János: Az egri Dobó István Vármúzeum legújabbkori és munkásmozgalomtörténeti anyagából

A klérus ellen megnyilvánuló hangulatról tesz bizonyságot az az 51 oldalas füzet, amelyet ennek a hangulatnak ellensúlyozására 1865-ben szükségesnek véltek kiadni. Ez a klérusellenes hangulat úgylátszik nemcsak az egyszerű emberek közt volt tapasztalható, hanem a polgárság köreiben is. Erre enged következtetni az a tény, hogy a füzet ára 15 kr., azaz 15 krajcár volt, amit a szegényebb emberek, tehát a lakosság zöme nem igen adhatott ki egy a klérust védelmező' füzetért. (Lt. sz. 63.750) A „Szózat" írója „Egy Polgár" névtelensége mögé rejtó'zik. Felsorolja azokat a létesítményeket és jótéteményeket, amelyeket a papságnak köszönhet Eger lakossága és oda lyukad ki: „ . . . Igenis, a török kiűzetése óta a papság újból alkotta Egert, nélküle a város soha oda nem fejlődött volna, a hol áll; és ismét a papság nélkül szükségkép hanyatlásnak indulna". (21. o.) Mint ismeretes, Eger város képviselő testülete 1867-ben, amikor Kossuth hazatérhetett volna — bizalmáról biztosította a Turinban élő kormányzót. Az ügyből kifolyólag a képviselőtestületnek sok kellemetlensége támadt, ami Kossuthnak tudomására jutott. 1867. október 24-én levelet írt Tavasy Antal akkori polgármesternek, amelyben sajnálkozásának ad kifejezést, hogy egy tisztára kegyeleti gesztus miatt a városi képviselőtestületnek kellemetlenségei támadtak. Többek közt a következőket írja(Lt. sz. 64.151-54): „ . . . Növeli fájdalmam azon gondolat, hogy bizony még szomorúbb állapotban kell lenni Hazánknak mint gyanítám, ha ily ártatlan, s tisztán kegyeleti tény ily vihart volt képes a hatalom részéről előidézni". Majd jogi szempontból bírálva a történteket a következőket írja: „És legkevésbbé ismerek törvényt, mely egy szabad Város törvényes önigazgatási jogának felforgatására, — az e jogot tiszteletben tartani határozó Megyének kezeiből a közigazgatásnak és törvények végrehajtásának kivételére-, s ezzel az „alkotmány egyik védbástyájának" úgyszólván ostrom állapotba tételére a Ministeriumot felhatalmazná". Levelét a következő sorokkal végzi: „Fogadja tisztelt Uraságod igaz nagyrabecsülésem kijelentése mellett hazafiúi üdvözletemet Kelt Turinban October 24 к. 1867. Kossuth Lajos" A képviselőtestület nemcsak hogy nem ijedt meg az ellene foganatosított rendszabályoktól, de az 1868. évi február hó 2-án tartott ülésen a főjegyző felolvasta Kossuth levelét. A Kossuth emlékek közé tartozik egy róla készült fénykép is, amit a kormányzó 1889-ben dedikált, (Lt. sz. 64.146) és a Kossuth halála alkalmával 1894. március 21-én kiadott gyászjelentés. (Lt. sz. 63.745) Kossuth egyik katonájával kapcsolatos, értékes fényképet őriz a múzeum. Ozmán pasa török hadseregparancsnok fényképét, amit 1890-ben Egerben dedikált Póka István egri polgárnak, akivel 1848—49-ben Görgey egyik huszárezredében együtt katonáskodott. Ozmán pasa magyar születésű, magyar nevén Farkas Oman, a világosi fegyverletétel után Törökországba menekült és felajánlotta szolgálatait a török hadseregnek. Tíz év múltával a szultán egyik legkedveltebb pasája és hadseregparancsnok lett, aki áttért a muzulmán vallásra is. Egykori bajtársával, Póka Istvánnal 40 év múltán Karlsbadban találkozott és így látogatta meg egri otthonában. A fénykép, ami Ozmán pasát egyenruhában, kitüntetéseivel ábrázolja, Karlsbadban készült és hátlapjára a következő sorokat írta: (Lt. sz. 64.147) An meinem hochgeschätzten u. vielgeliebten Freund István de Póka Erlau, am 8 octobres 1890 Osman Pacha 398