Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Kovács Attila: Az észak-hevesi juhászat építményei

A kisparasztok közös, „falunyájának" a legelőn legfeljebb egy garámot készített a juhász. Az erdőszéli garámba csak deleltetésre terelte be a juhokat, mert éjszakára behajtotta a nyájat a faluba. A saját számára a legeló'n a fentiekben ismertetett módon gulyhót épített. A juhász az éjszakát a faluban töltötte, mindig annál a gazdánál, amelyiktől aznap az élelmet kapta (Bükkszentmárton). Rendszerint a hodályban, istállóban vagy a szénapadláson „vackolt meg magának". Ha családos ember volt, pásztorházat béreltek a számára a faluvégen. A nagygazdák juhászata a határban — a legelő szomszédságában — épített tanyán alapult. A tanya helyéül lehetőleg szélvédett mellékvölgyet, lapát választottak. Átlagosan 2—5 km távolságra feküdt a falutól. A juhok számára több rekeszes aklot építettek, talpfás, ágasfás, szelemenes technikával, szalma vagy nád fedéllel. Az anyajuhok teleltetesére szolgáló rekesz falát sárral vastagon betapasztották. Bejárata elé gyakran állítottak karámot. A juhász naponta kihajtotta a nyájat a legelőről. Gyakran deleltetésre is visszatért a tanyára, éjszakára pedig rendszeresen. Mivel közel esett a legelő, nem építettek rajta sem a pásztor, sem a jószág számára enyhelyet. A régi juhászház, bacsoház három rejtekes (osztatú) épület volt. Nem különbözött az egykori palóc faháztól. A nagygazda már cseréptetős, kő- vagy vályogfalú házban lakott a faluban, de a bacsoház még két-három évtizedig megőrizte a régi formát. Csak a tizes-huszas években épültek a juhásztanyákon is szarufás, cserepes fedelű, kő- vagy vályogfalú lakóházak. Az aklok helyébe is fokozatosan vályogfalú, cseréptetős hodályok kerültek. A bacsoház és a vele szemben vagy hozzá derékszögben épített hodály gazdasági udvart fogott közre. A harmadik oldalról csűr, disznó- és baromfiólak, széna- és szalmakazlak zárták le az udvart. Gyepű, kerítés nem mindig volt a juhásztanya körül. Az udvar közepén vagy egyik végén gémeskút, az akol mellett trágyadomb tartozott még hozzá az udvar képéhez. A lakóház és a csűr mögött néhányszáz négyszögöles konyhakert; az udvaron, a kertben és a környező lejtőkön néhány félvad gyümölcsfa (szilva, körte, cseresznye) egészítik ki a juhásztanya képét. A juhász komenciójához a jószágtartás is hozzátartozott. Több sertést, egy-két szamarat, számos baromfit tarthatott a tanyán. Az urasági bacsók némelyikének tehéntartása is volt. Végeredményben a juhásztanya egy önálló állattartó gazdaságot alkotott, amelyhez számos épület: bacsoház, akol vagy hodály, istálló, ólak, csűr tartozott. (11. rajz.) AZ URADALMI JUHÁSZAT ÉPÍTMÉNYEI Az uradalmak juhásztanyái sem tértek el a fent ismertetett tanya típustól. Lényegében az uradalmi tanya mintájára építették tanyáikat a nagygazdák is. A harmincas évek elején is így látta Madarassy L. az urasági juhásztanyát: „Az akoly a juhok fejő és éjszakáztató helye, ehhez szorosan csatlakozik a gomolyakészítő sajtkamra. Az egész rozoga, zsúptetős alkotmány fatalpakra van építve, fűzfavesszőből fonott és polyvás sárral kívül-belül becsapkodott oldalakkal. Az akol belseje agácalészákkal két helyen is el van rekesztve. Az egyik rekesztek az esztrenga, ahol a juhokat fejik és éjszakáztatják, a másik a bojtár vacka, meg a bárányok tartózkodási helye addig, ameddig a fejés tart. A sajtkamra sem sokkal szilárdabb építmény".

29 Azokban az uradalmakban, amelyekben kiterjedtebb földművelést is űztek, a dunántúli pusztákra emlékeztető tanyák alakultak ki: cselédházak, istállók, hodályok, ólak épületek egy bokorba. A juhászok a többi cseléddel együtt éltek a tanya cselédházaiban, de mint első cselédek elkülönültek a többiektől, lenézték azokat. Gunda В.: i. m. 89. 1. 377