Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Kovács Attila: Az észak-hevesi juhászat építményei

sütött szalonnát és krumplit, kukoricát, só't pecsenyét, főzött gulyást és rántottlevest. A kunyhó előtti kis terecskét úgy nyerte, hogy amikor az építés során a kunyhó helyét bevágta a partoldalba, a kiásott földet egy gallyakból font gát mögé halmozta, feltöltve ezzel a bejárat előtti lejtőt. A terecske peremét az átlagszintnél 25 — 30 cm-el magasabbra emelte és gyeptéglákkal rakta ki, részben azért, hogy ülcsikhez (ülőkéhez) jusson, részben, hogy megóvja a kunyhó előterét a partoldalról lefutó esővízzel szemben. (5. rajz.) A kunyhó körüli kis árok is a lefutó vízzel szembeni védekezésre szolgált. A kunyhóból, karambol vagy akolból álló nyári telephelyet szállásnak, hallásnak vagy csak garámnak, akónak nevezték. Tanyának ritkán. Helyét lehetőleg völgyhajlatban, lápában, víz közelében választották ki. (5. fénykép, 6. rajz.) Az egyes nagycsaládok szállása évtizedekig, nemzedékek során át ugyanazon a helyen maradt. Építményeiket tavaszonként kijavítgatták. INégy-öt napi munkával két férfi teljesen új aklot tudott építeni, ha a régi már teljesen használhatatlanná vált. Ezekre a néhány primitív építményből álló pásztorszállásokra a mai észak-hevesi szóhasználatban már nem illik a tanya kifejezés. Vajkai szerint Szentgálon ,, . . . ma is tanyáról beszélnek, ha akol és mellette valami, embernek való kis épület van. A tanya, hallás, szállás szó kb. egyet jelent, viszont az újabb, állandóan lakott épületeket és udvartáját pusztának mondják".

12 Ezzel szemben Ëszak-Hevesben a tanya kifejezést főleg a Szentgálon pusztával jelölt épületegyüttesre használják. Az egykori pásztorszállások emlékét majdnem minden falu határában őrzik a helynevek. Pl. Fedémesen Szállásfő, Szállásbérc, Papszállásbérc, Bükkszenterzsébeten Сsiki-szállás, Tarnaleleszen Boly a-szállás, Bátorban Szálláshelyi, Szálláshely fenék}* Bakó F. gyűjtéséből tudjuk,

14 hogy Tarnaleleszen a Bolyán „Minden nemzetségnek volt birkaföldje, birkahodálya". A bükkszenterzsébeti hagyomány szerint, amikor elődeik megszállták a vidéket, valamennyi családnak volt a Hasássza nevű határrészben juhakolja. A csoportos szálláson az egyes családok juhász családtagja egész évben kint lakott a szálláson. Ezeken a csoportos szállásokon az egyes hadaknak külön volt akoljuk és rakodójuk, de egymás szomszédságában. Csak nőtlen férfiak laktak kint, akiknek a faluból hordták az élelmet és a tiszta fehérneműt. Bizonyos hasonlóságot mutatnak ezek az észak-hevesi szállások a szlovákiai salasok, lázok kezdeti megjelenési formáival. Az 1900-as években a gömöri Telgárton és Sumjáncon a községtől távol eső birtokokon van ,, . . . egy-két fából épült csűr (stodola) s mellette egy kis viskó. Ezen csűrbe gyűjti a gazda minden termését; itt csépel, itt telel szarvasmarhája, lova és juha, — hogy trágyáját felhasználhassa, — kaszálás és aratás idején itt az egész család, sőt egy-két tagja télen is,,.

15 Gyetva vidékén a szállások egészen más alakot öltöttek. Itt egymás mellett sorakoznak, egyszer körbe, máskor utcasorba és így egy kis pásztorfalucska benyomását keltik.

16 Ismerik a pásztorszállások vagy lázok rendszerét Tiszolc, Klenóc és Kokava környékén, valamint az egykori Nógrád megye Zólyommal határos részein is.

17 Györffy I. is megjegyzi, hogy a Kárpátokban gyakran találhatók szétszórt, irtványeredetű telepek, 12 Uo., 223. 1. 13 Györffy /.: Hevesmegyei helynevek. MNy. XXIV. (1928), 362-363. 14 Bakó F.: Vegyes néprajzi gyűjtés. 1955. Dobó István Vármúzeum Néprajzi Adattára 209. Itt köszönöm meg Bakó Ferenc szíves segítőszándékát, amellyel néhány 1953 — 1954-ben készített fényképfelvételét a rendelkezésemre bocsátotta. 15 Fülöp Szász K. Coburg. A Murány völgye és a Garam völgyének gömöri része. Földr. Közi. 1900., 49. 16 Kubi/owicz, W.: Туру pastierskeho zivota na Slovensku. Sborník MSS. XXXIV. (1930), 105. 17 Márkus M.: A bokortanyák népe. Bp. 1943., 123. 373