Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Kovács Attila: Az észak-hevesi juhászat építményei

Roger im megemlékezik,

3 de a recens néprajzi anyagban is számos utalást találunk rá. Tálasi I. közli a Bakonyból, hogy az igazi rideg nem épített gulyhót,,,. . . rossz időben a bodonyos vagy bödönyös fába húzódott".

4 Lőrincze L. Szentgálon jegyezte le az alábbiakat: ,,Vótak az erdőbe odvas fák, ot húzóttak meg a pásztorok, míg gulyhók nem vótak".

5 Tudunk arról, hogy Dél-Biharban a faodút kivágták a törzsből és hazavitték a faluba, ahol disznóólnak használták.

6 A fenti adatokból is kitűnik, hogy a lombos erdőkkel jellemezhető tájban a faodú igen ősi enyhely és alkalmi igénybevétele az egykori pásztoréletben egészen természetes volt. A Bükkben legeltető pásztorok a hegység számos barlangját használták fel éjjeli és téli szállásnak. A szilvásváradiak a „szaladós világban", (a török korban, háborúk idején) az Istállóskői-barlangba hajkászták a juhot, marhát. Ide menekültek maguk is. Békében is természetes akolnak használták a barlangot, innen származik az elnevezés is. A XIX. sz. második felében még éjjeli és téli szállásul szolgált a barlang a grófi juhásznak és nyájának. Az itt birtokos Keglevich gróf Fritsch nevű intézője hordatta ki a trágyát a barlangból 1905—1906 tájékán. A Szalajkáig szánokon, onnan szekereken szállították a földekre a felhalmozódott trágyát.

7 A balkáni barlangi állattartás kapcsán Földes L. vetette fel annak a gondolatát, hogy a bükki Istállóskői-barlang neve barlangi állattartásra utal,

8 majd Gunda B. az Erdélyi Érchegység területéről sorakoztatott a balkáni adatok mellé magyar analógiákat.

9 A fentiekben láthattuk, hogy a földrajzi név értelmezéséből született feltevés helyesnek bizonyult s az erdélyi párhuzamok mellé észak-magyarországit is tudtunk állítani. Az állattartás alapvető feltételeivel, a legelővel és az állatállománnyal rendelkező birtokos társadalmi hovatartozását véve alapul a felszabadulás előtti juhtartásnak két alapvető típusát különböztethetjük meg: a paraszti és az uradalmi juhászatot. A két tartásmód közötti különbségek a pásztor és a jószág számára emelt építményekben is megmutatkoztak. A paraszti juhászat több primitív elemet őrzött meg és több évtizedes lemaradással követte az uradalmak juhászatát. Átalakulásában a birtok- és legelőviszonyok megváltozása mellett a juhfajta kicserélődésének jutott lényeges szerep. A múlt század közepétől, ahogy a magyar juhot fokozatosan kiszorította a merinói, a rideg, félrideg pásztorkodást felváltotta a téli istállós tartás. Az egykori kisnemesi falvak (Tarnalelesz, Egerbocs, Bükkszenterzsébet) nagycsaládai úgyszólván egész éven át a legelőn tartották juhaikat, egészen a századforduló tájékáig. A PARASZTI JUHÁSZAT ÉPÍTMÉNYEI A nyáj egybetartására tető nélküli garámoi (karámot) állítottak fel az erdőszélen, amelynek az oszlopai gyakran élő fatörzsek voltak. Az oszlopok közét galagonya sövény, gyepű töltötte ki. A fák koronája némi védelmet nyújtott a nap és a csapadék elől. A garám rendszerint szabálytalan sokszög alakú volt, ritkán formált kör vagy :i Roger mester siralmas éneke a tatároktól elpusztított Magyarországról. Turchányi Tihamér gondozásában. Bp. J 903., 49. 1. 4 Tálasi .: A bakonyi pásztorkodás. Ethn. L. (1939), 36. I. 5 Lőrincze L.: Nyelvjárási adatok. Szentgál, Veszprém m. Magyar Nyelvjárások I. (1951), 183. I. 6 Győrff

y I.: Dél-Bihar falvai és építkezése. In: Magyar nép - magyar föld. Bp. 1942., 416. 1. és XXI. kép. 7 Varga Sándor 72 éves földműves és Gál Gyula szilvásváradi tanár közlése. 8 Földes L.: Hadjimichali Angeliki: Szarakatszánok (ism.) Ethn. LXXI. (1960), 629. 1. »Gunda В.: A barlangi állattartás kérdéséhez. Ethn. LXXIII. (1962), 448-451. 370