Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)
Takács Lajos: A verpeléti dohány termesztése
virág s mind vetemény magokat vethetni 11 . 28 E földesúri kertekből ismert melegágyakat használták aztán a dohánypalánta nevelésére is. Először még akkor, amikor a dohány ritka dísz- és orvosságnövényként csak az előkelők kertjében tenyészett. A dohánypalánták melegágyi nevelésének akkor lett nagyobb gyakorlati jelentősége, mikor a termesztése fellendült, és a termesztésben a földesúr is a szokottnál jobban érdekeltté vált. Az árutermelés kibontakozására és a földesuraknak a termelésben való élénkebb részvételére mutat már a XVJJI. sz.-ban is a mezőgazdasági szakkönyveink nagyobb számú megjelenése. E könyvekben már helyet kapott a dohánytermesztés szakszerű ismertetése, sőt egy-két önálló, csak a dohánnyal foglalkozó könyvvel is találkozunk. A múlt század elején pedig a mezőgazdasági folyóiratok is több cikkben foglalkoznak dohánnyal. E cikkekben s könyvekben jelentős részt foglal el a dohánypalánta helyes nevelési módja, a melegágyas nevelés is. A melegágyas palántanevelés természetesen nem volt általánosan ismert földesuraink között. Érdekes megfigyelni, hogy szakkönyveink milyen módon igyekeznek használatát megmagyarázni: minduntalan a veteményes-, káposztás-, palántanevelő ágyra hivatkoznak. Ventzelnél ezt találjuk:'1 ' ,,A bevetendő melegágyakat, hogy azokban a ki-ültetendő Palántokat gyarapítani lehessen, oly formán, valamint a Több Tavaszi Zöldségnek való melegágyakat, jó könnyű földből kell készíteni . . 11 De ugyanilyen utalást találunk a Patriotisches Wochenblatt 1804. augusztusi számában :!0 , éppúgy Petiiénél is :n s majd minden e korból való gazdasági írónál. Megfigyelhető, hogy e korban a közvetlen házi szükséglet kielégítésére alkalmazott melegágy mint lesz a szántóföldi termelés elősegítője, eszköze. A dohánytermesztésnél, mely a szántóföldön folyt s nem a földesúr közvetlen házanépe közreműködésével, hanem főképp a falvak zsellérnépének munkájával, nem terjedt el egyszerre természetesen a melegágy használata. A földesurak ajánlják s termesztőiket egyre jobban ráveszik az új palántanevelési módra, azonban a termesztők még használják a régi palántanevelési módot is. Az 1846-ban megjelent „Útmutatás az okszerű dohánytermesztésre 11 с könyvben olvashatjuk: 12 ,,Alföldi dohánytermesztőink, az úgynevezett dohányosok nem meleg, hanem hidegágyat készítenek magvetésre 11 . Daróczy még 1902-ben is panaszkodik: 13 ,,Sok olyan hely van még az országban — így különösen Torontál vármegyében — ahol a dohánypalántát nem melegágyban, hanem hidegágyban nevelik 11 . De milyen volt a paraszti gyakorlat? Hol nevelték a jobbágyok, s a kisparasztok a palántát? Leghelyesebb, ha mindjárt Verpeléten nézzük. Verpeléten, mint láttuk, az istállók tőszomszédságában folyt a dohánytermesztés. De az istállós kertek egyik része egyúttal veteményeskertül is szolgált. E kerteknek, melyek a lakosság létszámának nagyobb felduzzadása előtt délnyugatabbra estek és így a Tárnától kezdődő fekete-föld övezettel jobban érintkeztek, kétségtelen nagy szerepük lehetett a falu önellátásában veteményes, kapás terményeik által — míg a dohány el nem lepett ott is minden területet. Valószínűnek látszik, hogy az istállókert tulajdonosoknak a sűrűn lakott Belszögben nem is volt kertterületük, csak itt. illetve a szőlőhegyen s az is valószínű, hogy a dohány is éppen e területen települt meg először, a többi vetemény között. Itt folyt tehát a palántázása, éppen úgy, mint a H P. J. Ventzel: A' dohány mívelésnek tökéletes leírása, Szeben, 1771., 6. 2<J Uo. • M A. Z.: Der Tabakbau. Patriotisches Wochenblatt für Ungarn, Pest, 1804., 99 100. :il Pethe Ferenc: Pallérozott mezei gazdaság, I. D. Sopron, 1805, 554. 32 Szontágh G.: i. m. 16. ;i! Daróczy Vilmos: A hidegágyak, Magyar Dohányújság, 1902., 3. sz. 1. 356
