Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Bakó Ferenc: Településnéprajzi tanulmány

csoport között az ún. Szihalmi sor ekkor még csak részben épült ki, mindössze öt lakótelek (66—70. sz.) fekszik az utca vonalára úgy, ahogyan késó'bb a legtöbb telek elrendezó'dik. A kertek második nagy csoportja a falu derekától nyugatra, az Eger vizén túl, a Szarda két partján húzódik. A kertek harmadik csoportját a falu délnyugati végén fedezhetjük fel, melyet ma Kis-Alvégnek neveznek, de a telekkönyv szerint még Kerti sor. Az utca neve arra utal, hogy egy időben mellékén kizárólag, vagy leginkább kertek lehettek. A kertek formája a keleti csoportban és az északabbra fekvő nyugati csoportban kevés kivétellel szalagtelek. A Kerti sor kertjei nagyobbrészt ugyancsak szalagtelkek, kisebb részben táblatelkek. Ami azokat a lakótelkeket illeti, melyekhez különálló kert tartozik, tehát a kettős beltelkek lakó részét, — ezek négy csoportban helyezkednek el. Egyik részük a faluderék nyugati során, másik a Nagy-Alvég és a Derék keleti oldalán, a harmadik a Nagy-Alvég nyugati során és a negyedik csoport a Kerti sor nyugati részén figyelhető meg. A falunak újabb, vagyis 1760 után betelepített részein igen ritka a kettős beltelek: csak a Felvégben van néhány. Ezek keletkezéseié az a feltevésünk, hogy a r. k. vallásra áttértek itt kaphattak a földesúrtól új tágas lakótelket, de ugyanakkor régi szálláskertjeiket is megtartották. Az 1772. évi települési helyzetre visszatekintve, a két időmetszet összevetése néhány megállapítást tesz lehetővé. 1772-ből 47 kertet ismerünk a parasztok kezén, 1856-ra a kertek száma már 62-re szapodorik. A második időmetszet térképén világosan kirajzolódnak a szálláskertek csoportjai, melyek korábban - valószínűleg még 1772-ben is — három összefüggő területet alkottak. 1856-ban azonban csak részben beszélhetünk összefüggésről, a kertek közé lakótelkek ékelődtek, nyilván annak a fejlődésnek eredményeként, mely a XX. századra az egész kertességet megszünteti. A kertek számának szaporodását ennek ellenére is — vagy úgy képzelhetjük el, hogy öröklés útján osztódtak, ez esetben összterületük változatlan maradt, vagy úgy, hogy a földesúr új területet engedett át a jobbágyoknak erre a célra. Eddigi forrásaink a kertek több tulajdonságát említették (méret, a lakótelektől különfekvés, forma stb.), de funkcióikról hallgattak. A néphagyomány határozott közlése az ólaskert formáról megengedné, hogy a szóbanforgó kerteket mind szálláskertnek fogadjuk el, de egy harmadik forrás különbséget tesz a kertek között is. Ez a beltelek összeírás

79 évszám nélkül készült ugyan, de abból, hogy 139 birtokost sorol fel, keletkezését 1764 és 1770 közé tehetjük. A felmérés három rovatot tartalmaz. 1. ,,A Ház Telek hozzá csatolt kerter. 2. „Különössen lévő veteményes vagy szilvás kert". 3. ,,Különössen Szűrős kert". Az első rovat 11 esetben nincs kitöltve, ezek elhagyott telkek, ilyen bejegyzéssel : ,,vacat", ,,el hagyott kert", „veteményes kert". A lakótelkek mérete változatos: a legnagyobb hossza 144, szélessége 12 öl; a legkisebb hossza 10, szélessége 10 öl. A kicsik általában táblatelkek és hozzájuk vagy veteményes, vagy szérűskert is, vagy mind a kettő járul. A nagy telkek mind szalagtelkek, melyekhez külön kert nem tartozik. A második rovaton 32 veteményes, ill. szilváskertet sorolnak fel, a legnagyobb hossza 57, szélessége 15 öl, a legkisebbé 20, ill. 10 öl. Arányaikat tekintve vegyesen szalag- és táblatelek formájúak. A harmadik rovaton mindössze 11 „szűrős kert"-et írtak össze. A legnagyobb 47 x 30 öl, a legkisebb 18 x 12 öl. Formájuk általában táblatelek. — Az összesen felsorolt 43 különálló kertből tehát csak 11a szérűs kert, melyben feltehetően istállók is voltak, melyeket a néphagyomány az ólaskertek ismertetőjegyeivel ruház fel. Azért fontos ez a megállapítás, mert az 1772-i 47, majd az 79 EÁL. Érs. Lt. Cl. I. Fasc, II, No 1182. „Dimensuratio Oppidi Maklár Fundor. Intravillanorum". 308