Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Bakó Ferenc: Településnéprajzi tanulmány

IV. A XVIII. sz. első évtizedében, amint korábban említettük, Maklár pusztán állott, lakói borospincékben húzódtak meg. A zűrzavaros viszonyok miatt a lakosokat többször is sikertelenül próbálták visszacsalogatni, illetve a faluhelyet új telepesekkel megszállítani, de Telekessy István püspökföldesúr 1711. évi felhívása már eredménnyel járt. 1712—13-ban be is költöznek a faluba a jobbágyok, zsellérek, valószínűen alkalmazkodva Telekessy egyik kikötéséhez, melyben azt kívánta, hogy „a hazoknak ipületi a régi Teleken s Falu helyen légyen szép rendessen, ne imitt amott".

50 Feltételezhető', hogy a püspök megbízottai osztották ki a telkeket, vagy legalábbis figyelemmel kísérték a beköltözést éppúgy, mint ahogyan azt is kivizsgálták, hogy az új telepesek honnan jöttek, nem tartoznak-e szolgáltatásokkal más földesúrnak.

59 Maklár elsó'nek ismert térképe ugyan ennél az időnél jóval később készült, de még így is megerősíteni látszik azt a feltételezést, hogy a makiáriak — a püspök kívánságának megfelelően — régi telkeikre szálltak. A térképet Hugo Hazael rajzolta évszám nélkül, de felirata szerint Barkóczy Ferenc püspöksége idején (1745—61).

60 A térkép északi részén Makiárhoz csatolva látjuk Nagytálya határát is, mely ebben az időben még — 1770-ig — lakatlan. Rajta a püspökség allodiuma: fácánoskert, két szántóföld parcella, kisebb épületek. Maklár belterülete a határ közepének északi szélén helyezkedik el, az Eger-mezőtárkányi út két oldalán, az Eger patak keleti partján. A falu ekkor még egyetlen temploma a középtől kissé délre, a mai r.k. templom helyén emelkedik. A templomtól délre fekvő utca házait nagyobb ábrák jelzik, a patak nyugati partján pedig parcellák figyelhetők meg. A templomtól északra egy darabig az előző utca folytatódik, de a házak sokkal kisebbek, és ezektől keletre hét kis házikó ezzel párhuzamos sora látszik. A falu északi részét a középsőtől egy kanyargó vízmeder választja el, házainak jelzése nyomatékosabb az előzőnél, de szeré58 EÁL. Érs. Lt. Cl. I. Fasc. CC. 404. Részben közli és feldolgozza Soós I., i. m. 43—44. 1. 59 1713. V. 13-án Telekessy kérésére egy megyei inquisitio szállt ki Makiárra annak megállapítása végett, hogy Dengi P., Lódi P., Restai M., Zubor J., Török I., Simon Gy., Pap M. és Bogyik M.-nak ,,az attyok és elejék . . . Makári lakosok lettek volna és ezen fellyebb nevezett személyek is ott születtek és ottan laktak Gyermekségüktől fogvást". A hét tanú közül hat (Máté J., Pongó I., Bedé P., Apostol M., Mikó M., Tót J.) már újra makiári lakos, de a 80 éves Szabó G. időközben Novajra költözött. A vallomások szerint a kérdéses személyek mind makiáriak voltak korábban is, csak néhányuk emberemlékezeten belül költözött oda. Pl. Restai M kb. 40 éve ,,szolga képpen szakadott Makiárra". Molnár I.: ,,Még Bécs megszállásakor szakadott volt az Attya Makiárra". A 4. tanú csak „Pap Mártont tudgya, hogy még gyermek korábón az előtt cir. 50 esztendővel szakadott Makiárra, az időtül fogva mindenkor Makiári lakos volt'". Szabó G. szerint „a Deutrumban specificalt személyeknek Attyok úgy magok is azon személyek gyermekségektül fogva mindenkor Maiári lakosok voltak. Hanem Restai M, Simon Gy. és Pap M., mikor szakadtak Makiárra azt nem Tudgya". A kihallgatás nyomán megállapíthatjuk, hogy 1650 körül az érintett Apostol, Bedé, Bogyik, Bengi, Lódi, Máté, Mikó, Pongó, Tót, Török és Zubor családok — nyilván számos, itt meg nem említett név mellett — Makiáron laktak. Ezzel az 1682. évi urbárium népességadatai is megerősítést nyernek. EÁL. Érs. Lt. Cl. II. Fasc. A. No. 6. 60 Ld: EÁL. Érs. Lt. térképek IV/13. sz. 14ó mm - 900 org. Vien. 62-95 cm. „a P. Hugone Maria Hazael". Színes tusrajz. Felirata : „Mappa Episcopalis Boni Maklár cum omnibus appertinentiis et annotatione adjacentium Bonorum", stb. — Helységünk első ábrázolása tulajdonképpen korábbi, egy 1687-ből való rézmetszet, mely a falut katonai táborrá átalakítva ábrázolja. A kéren annyira dominál a katonai jelleg, hogy a település szerkezete háttérbe szorul, ezért kutatásunk tárgyához igen keveset tud hozzáadni. Ha elfogadjuk azt a valószínűséget, hogy a katonai tábor a falu belterületére terjedt ki, úgy kétségtelen, hogy 1687-ben, tehát az 1682. évi urbárium népességadatainak megfelelő viszonyok között a falu É—D-i irányban akkora volt, mint amennyire csak a telepítések befejezése után fejlődött. A metszetet közli és ismerteti Barcsay Amant Z., Eger vár és város régi ábrázolásai. Eger, 1938. II. 10. 1. 300