Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Molnár László: Az apátfalvi keménycserépgyár és az 1846-os iparműkiállítás

dolgozott, származási helye a morvaországi Kremzani. — Dániel József egyedül apátfalvi származású, aki ezekben az első években a gyárban dolgozik, s ő is, mint porcelángyáros legény szerepel legkorábban. A gyár megindulásához és működéséhez elegendő volt az akkori időben a négy szakképzett, kőedény-gyártásban jártas munkás. — A belső termelő munka megismeréséhez ismételten a Vahot által közölt adatokra kell támaszkodni és azt a fentiekkel összeegyeztetni. Ezek szerint a gyár a régi papírgyártás céljaira épült és használt épületekben kezdte meg működését, amelyekhez csak egy kemencét építettek. A termelésben még az 1847-ben bérlőként odakerülő Aue idejében is mindössze 3—4 korongost foglalkoztattak.^

1 A korongok száma ezek szerint megegyezik a fentebb kimutatott porcelánosok számával. így lehetséges, hogy valamennyi munkás dolgozott nemcsak korongon, hanem a gyártás más részében is, mint a mázolásnál, festésnél és égetésnél. A későbbi évtizedben bekövetkezett fejlődés és a nagyobb mennyiségű termelés már megkülönbözteti az egyes munkákat. Ebben a tekintetben igen figyelemre méltó fejlődési utat tett meg Dániel József, aki 1845-ben első említésekor, mint „porcelángyáros legény", 1857 — 59 között, mint „pictor in köedénygyár", majd később 1863 —64-ben, mint „general pictor in köedénygyár" működik. Az apátfalvi gyár első éveire vonatkozó adatokból következtethetünk a gyár mennyiségi termelésére, ami igen elenyésző volt a többi kőedénygyáréhoz mérten. A négy szakképzett keramikus lényegében nem végzett nagyobb mennyiségű termelést, mint egy korabeli céhes mester, akinek 2—3 segédje és legalább ugyanannyi tanonca volt, már a reformkor esztendeiben, nem szólva néhány nagy műhellyel rendelkező városi mesterről, asztalosról, takácsról, ötvösről, vagy éppen fazekasról. A gyár működésének ezen első szakaszát az 1846-ik évi III. Iparműkiállításon való részvétellel zárjuk le. Jellemző vonásként megállapíthatjuk, hogy a gyáron belül folyó munka, illetve a gyártott termékek magas színvonalúak voltak. A gyáralapító kevés tőkéjét felemésztette a berendezés, valamint a termelés megindítása. Amint a legkorábbi edények és tárgyak mutatják, magas művészi színvonal eléréséhez különösebb kísérletezésre nem volt szükség, hiszen többnyire tanult keramikusok dolgoztak és a környéken megfelelő agyag is lendelkezésükre állott. — Ennek ellenére sem voltak képesek a termelést hasznossá tenni, mert a gyors gazdasági fellendülést követte a hanyatlás már a szabadságharc előtti évben. Ennek a következménye volt, hogy 1846-ban az egri papnövelde saját kezelésébe kényszerült venni a gyárat. Arra vonatkozóan nincs ezideig adatunk, hogy a gyárat kire bízták ezidőben, Hüttnerre az alapítóra, vagy másra. Tudjuk, hogy Hüttner és a vele egyidőben odakerült keramikusok egy része a későbbi években is a gyárban dolgozik.

b2 A reformkori hazai kerámia ipáira jellemző vonás, hogy külföldi — ausztriai és csehországi — gyárakban tanult keramikusok tevékenységével mindenütt találkozunk, így az apátfalvi gyárban is, már a megindulás első időszakától kezdve. Feltűnő azonban, hogy a gyárban csak az 1860-as évektől kezdve fordulnak elő olyan munkások, akik más hazai kőedény vagy porcelángyárból kerültek oda. Ez azt látszik bizonyítani, hogy a hatvanas évektől több nagymúltú gyái működése befejeződött, vagy más okok miatt a munkások elhagyták azokat. Valószínű, hogy csak a munkalehetőségek csábították Apátfalvára a keramikusokat, annál is inkább, mert ez a gyár is fennállása egész ideje alatt úgyszólván állandóan anyagi nehézségekkel küzdött, ami a bérlők gyors váltakozásában is kifejezésre jutott. :il Kubinyi-Vahot i. m. 90. o. 32 Hüttner József 1844-47. között kimutatható, Neigl Antal 1844-65. között kimutatható. 280