Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Erdei Ferenc–Kovács Béla: A váraszói románkori templom feltárása és helyreállítása

bekötés nélkül, a déli oldalon a kváderfalból kb. 1,5 métert elbontva, csorbázatszerű bekötéssel csatlakozott. A fal bontását óvatosan, kb. 1 méteres rétegenkénti vastagságban végeztük, számolva azzal, hogy a bővítés építésekor a románkori falak, illetve egyéb részletek: párkányok, nyílások elbontását nem egyidőben végezték el; így a templom funkcióját csak rövid ideig kellett szüneteltetni. Feltételezésünk helyesnek bizonyult. A bővítés különböző rétegeiből előkerülő, a románkori templomhoz tartozó kövek helye lehetőséget adott a XVIII. századi építkezés menetének rekonstruálásához és egyben a faragott kövek eredeti helyének megállapításához is.A felmenő falak alsó harmadában aránylag kevés kváderkő volt; a felső kétharmad részben kváderkövek, a hajó és a szentély főpárkányához tartozó kövek és a kapu bélletköveinek egy része került elő, meglehetősen nagy számban. Az északi fal felső harmadában románkori kőanyag egyáltalán nem volt. (Nyilván a templom köveit ekkorra már beépítették.) A bővítéssel egyidőben a szentélyt is felmagasították, másodlagosan felhasznált kváderkövekből, amelyeket az íves falsík miatt átfaragtak. A felmagasítás, mely mintegy 6 kvadersort jelentett — lebontása után a hajó keleti oromfalán, a szentély és a hajó falainak csatlakozásánál a felület letisztítása után láthatóvá vált a szentély főpárkányának lenyomata. A szentély déli oldalán kváderkővel befalazott nyílást is találtunk, amelynek belső felületét kivésték. Kezdetben úgy tűnt, hogy ez a nyílás a szentély felmagasításával lehet egyidős, azonban körültekintő vizsgálat során megállapítottuk, hogy helye és méretei bizonyíthatóan átalakított románkori ablakéra vallanak. 17. kép Az északi homlokzat a bővítés bontása közben 13* 195