Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)
Erdei Ferenc–Kovács Béla: A váraszói románkori templom feltárása és helyreállítása
A VÁRASZÓI ROMÁNKORI TEMPLOM FELTÁRÁSA ÉS HELYREÁLLÍTÁSA AZ ÁSATÁS ELŐZMÉNYEI Váraszó Heves megye északi részén, szűk völgyben fekvő kis község. A falu melletti dombon álltak Árpád-kori templomának a főpárkány magasságáig meglévő falai. Az Országos Műemléki Felügyelőség már 1958-ban tervbe vette a templom helyreállítását, illetve bővítését. A terv készítése előtt a korábbi szintek meghatározására kisebb kutatógödröt ástak és minimális falkutatást végeztek. Az így nyert adatok alapján készült el a helyreállítási terv, de a kivitelezésre nem került sor. 1 1963 tavaszán ismét felmerült a templom helyreállításának gondolata. Ehhez azonban nagyobb méretű feltárás és alaposabb falkutatás volt szükséges, mert a templom építéstörténetére csak a XVIII. századtól rendelkeztünk írásos adatokkal. A feltárási munkát e tanulmány szerzői végezték 1963. május 13. és május 31. között. A templom kutatás előtti állapotának elemzése volt kiindulópontja a régészeti és falkutatási munkának. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy elöljáróban részletes leírást adjunk erről az állapotról. A templom egyhajós alaprajzú; a téglalap alakú hajóhoz keleti irányban félköríves szentély csatlakozik. A templom nyugati részének falai, amelyeket vegyes anyagból: kváderkőből, terméskőből és téglából raktak, élesen elváltak a szentély és a hajó keleti részének szabályos kváderkőből épült falaitól. Az elválás különösen az északi homlokzaton látszott igen tisztán, ahol bekötés nélkül csatlakozott a két különböző falszerkezet. Nyilvánvaló volt, hogy a vegyes fal egy későbbi átépítés eredménye. A nyugati homlokzat vakolt architektúráját kifalazott lizénákkal keretezett három mélyített tükör képezte, középen bejárati ajtónyílással, amelyen látható volt az elpusztult keretkő helye. A nyílást befelé szélesedő kávával képezték ki, felül téglából készült boltöv zárta le. Az ajtó felett kőkeret nélküli, szegmensíves lezárású, téglával kifalazott ablaknyílás volt, melynek könyöklő része az ajtó áthidalásával együtt leomlott. A déli homlokzaton hatom, a szentély déli részén egy ablaknyílást találtunk. Két ablakot a hajón a kváderkőből épült falba vágtak. Ezek áthidalására téglaívet használtak, míg a másik két nyílás — mely a vegyes falban készült — lezárását kváderkőből átfaragott szemöldökkő alkotta. A nyílások kőkeret nélküliek voltak. A déli homlokzat előtt sekrestye felmenő falai maradtak meg. A sekrestyéből a hajóba ajtónyílást vágtak a kváderkőből épült falon. 1 Gergely ff y András— Császár László: A váraszói románkori templom helyreállítása és bővítése. Műemlékvédelem, 11. évfolyam. 4. szám. Bp. 1958. 217—222. lap. A készült terveket lásd az Országos Műemléki Felügyelőség tervtárában. 181
