Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Szabó János Győző: Honfoglaláskori sírok Eger-Répástetőn

régészeti vonatkozásban a sarlók munkaeszköz jelentését sem lehet minden további nélkül elutasítani.

77 K. Kovács László szerint a sarlót azért tették a sírban a halottra, hogy „elégedjen meg azzal, mint a földművelés, az aratás jelképes átadásával és ne vigye el a valóságos termést."

78 A holttest fordított tájolásban való elhelyezése, — amennyiben ennek vámpírikus indoka volt,

7!) — sokszor egyéb szankciókkal együtt fordul elő. — Régészetileg ez a jelenség önmagában kevéssé használható adat ebben a vonatkozásban.

80 A vámpír lövéssel való megsemmisítése — éjfélkor a sírjánál lőtték le — egyedül a bolgár népszokásban fordul elő.

81 Nem tudjuk egyelőre megítélni, hogy újkeletű eljárásról van-e szó, vagy a puska használata csupán egy korábbi lövőfegyvert szorított-e ki. A bulgárok között a lefejezés, leszúrás, elégetés műveletei is előfordultak a vámpírral szemben. Ez utóbbi eljárásoknál alkalmazott eszközök (szekerce, fakaró stb.) kéznél voltak, ha már nem is mint fegyverek, de mint a mindennapi élet tárgyai. Az íjjat azonban már orvvadászok sem használták a századforduló éveiben. — Régészeti szempontból a sír földjébe belefúródott (függőleges vagy rézsútos helyzetű) nyílhegyek utalhatnak a sírbalövés szokására. Jóval a csontváz felett talált nyílhegyek is ennek meglétére figyelmeztethetnek; hiszen a félig betemetett sírgödörbe „mellékletként" aligha helyeztek nyílvesszőket, mégcsak nem is dobálták bele, hanem nyilvánvalóan belelőtték. A földben túró állatok azonban megtréfálhatják a kutatót. Ezért az összes ide vonatkozó példákat bizonyos fenntartással kezeljük. Az ismertetett müveleteket ritkábban alkalmazták külön, egymagukban, kettő rendszerint együtt szerepel. A lublói Kaszparek esete szinte közismert. A városban pusztító halott tetemét kiásták, lefejezték majd elégették. Más változat szerint szívét tépték ki és azután égették el.

82 Szerbia néhány vidékén szokás volt, hogy a temetés napjának előestéjén a vámpír-gyanús halottra könnyen éghető anyagot hintettek és meggyújtották. Ezután 5 régi késsel (amely kenyeret még nem szelt) átszúiták a talpait, kezeit, majd a szívébe döftek.

83 77 László, Etudes. 135. — A. V. Zbrueva a lugovói szkitakori temető feldolgozásánál az egyes sírokban talált eszközökből tudott munkamegosztásra és társadalmi rétegeződésre következtetni. A. V. Zbrueva, Lugovskoj mogilnik. Trudy instituta etnografii imeni N. N. Miklucho — Maklaja. 1947. II., 257-281. Szovjet Régészet I., 26-53). 78 K. Kovács László, A kolozsvári hóstátiak temetkezése. (Kolozsvár 1944), 113. 7U Mjartan, Bächtold —Stäubli. 80 A fordított tájolás kifejezője lehet annak is, hogy a halott nem tartozott a közösséghez, vagy rabszolga volt; újabb feltárásainkból ismerünk példát erre. (Dormánd — Hanyipuszta, B. temető 19. sír. MNM Tört. Múz., A. VII. 169/1961). 81 Strauss. 82 Matirkó В., Etn. 1(1890), 261 -272. 83 Krauss, 117. — A halott ártalmai elleni védekezésnek még természetesen egyéb formái is voltak. Mi csak azokat soroltuk fel, amelyeket régészeti feltárások útján meg lehet állapítani; vagy legalább reményünk lehet, hogy szerencsés körülmények, kedvező talajviszonyok stb. között egyszer megfigyelhetők lesznek. A gonoszt űző só elhintése vagy fokhagyma használata a régészeti kutatás számára legalább annyira megfoghatatlan, mint a sír felett elhangzott varázsigék. — A gonoszt távoltartó vagy megsemmisítő eljárások felsorolásánál kizárólag a jelzett 6 tanulmányra hivatkoztunk, csak a feldarabolás szokását tárgyalva utaltunk más forrásokra, mivel az ajánlott munkákban ez nem szerepelt. Az idézett címek gyakorisága alapján nem szabad következtetéseket levonni. Schmidt dolgozatában nem említi a karóval ledöfést, koporsóhoz szövegezést, csonkítást; de más románlakta vidéken ezek is kimutathatók a „temető-kultuszban". 125