Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Szabó János Győző: Honfoglaláskori sírok Eger-Répástetőn

dolgozásuk még nem történt meg.

46 Alábbi felsorolásunk ezért nem léphet fel a teljesség igényével. De utalunk majd arra, hogy régészeti módszerrel milyen mértékben állapíthatók meg.

17 A védekezés egyik legenyhébb formája volt, ha a koporsóba kölest vagy mákot szórtak.

18 Végighintették a sírtól a faluba vezető utat is. A szokás hátterében az a hiedelem húzódik, hogy a halott, aki a kísértés órájáig a sírjában (testében) nyugszik, amikor éjfélkor megmozdul, elkezdi számolni a szemeket. Ha eleget elhintettek belőle, akkor hajnalra sem végez e müvelettel. — Érthető, ha csak a legkorszerűbb feltárások derítenek e szokásra fényt. Régészetileg csak akkor bizonyított, ha nagy tei ületen találjuk (lehetőleg a csontváz alatt is) szétszórva a szemeket és üige munkájára nem gondolhatunk. Még nehezebb megállapítani a sírba helyezett háló jelenlétét. A háló (újabb időkben harisnya) szerepe itt hasonló: a halott a csomókat szét kell bogozza, s remélhetőleg kakaskukorékolásig sem fejezi be.

49 Hálóra a nehezékei utalhatnak. Egy őskori település nyomának elképzelését ki kell előbb zárnunk. De még így is csak egyébb vámpírikus mozzanatok bizonyítékai mellett indokolt e szokás feltételezése. A végtagok, elsősorban lábak összekötözését

l() könnyű felismerni, ha az alsó végtagcsontok keresztezik egymást. Egy másik megkötési mód, amikor az alsó lábszárat a combhoz rögzítik, megtévesztő lehet: az oldalt fekvő (alvó testhelyzetben eltemetett) halott végtagjainak fokozottabb behajlítása az összekötözés benyomását keltheti. Az arcnak a föld felé fordítása (vagy az egész test hasra fektetése) abból a hiedelemből táplálkozik, hogy a gonosszá vált halott felzabálhatja az élőket. Már azzal is pusztítja az élők közösségét, ha saját magát: ruháit és húsát marcangolja. De ha arca a földre szorított, akkor a földbe harap.'

1 Feltárásaink alkalmával ez a szokás nehézség nélkül megállapítható. kozólag, akik szerinte alig merészkednek ki az erdőkből, s a dorongon kívül más fegyvert nem ismernek. Kniezsa Istvánnal ellentétben mi csak a szláv köznépet értjük ezek alatt, míg a katonáskodó réteg megjelenése — az avarsággal kényszerű szövetségben — megfelelhetett a történetíró ama leírásának, hogy a szlávok ugyanakkor gazdagságban élnek, méneseik vannak, sok fegyverük stb. Ma már nem szükséges bennük kizárólag avarokat látni. Kniezsa I., A szlávok őstörténete [A magyarság és a szlávok. Bpest 1942] 28 — 29.). A szekerce a halottcsonkításnál vagy feldarabolásánál jut szerephez. Valamikor azonban nemcsak a vámpír elleni harc fegyvere volt. A. V. Arcihovszki szerint a köznép, a keleti szlávok szabadcsapatainak legfontosabb fegyvere a középkor első századaiban a szekerce volt. ^Geschichte der Kultur der alten Rus I. [Berlin 1959] 408.) 40 Egy korszerű monografikus néprajzi feldolgozás jelentős feladata lesz a vámpírisztikus eljárások változatainak jellegét, területenkinti gyakoriságát elemezni. Nyilvánvalóan egy-egy terület őslakosságának hagyományai is befolyásolhatták ennek vagy annak a babonás szokásnak az erősödését vagy elhagyását. 47 Banner János vizsgálta először a magyar régészek közül a halott távoltartását célzó temetkezési szokásanyagot, ősrégészeti példákkal, gazdag néprajzi párhuzamokkal. Átfogóan e kérdéssel régészeink azóta sem foglalkoztak. (A magyarországi zsugorított temetkezések. Dolg. 31927]l-58.) 48 Mjartan, Moszynski, Bächtold

—Stäubli. 49 Bächtold —Stäubli. Mjartan más értelmezését is adja: a halott megakad, mint a hal a hálóban (118. 1. 22. jegyzet). 50 Moszynski. Mjartan a lábujjak összekötözését jegyezte csak fel, amely szentelt hánccsal történt (117.). Világos, hogy ez szelídültebb fokozat. 51 Moszynski, Bächtold —Stäubli. 121