Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Szabó János Győző: Honfoglaláskori sírok Eger-Répástetőn

1. sír Az 1. sír helyén a felszínen csak lófogak és lócsonttöredékek hevertek. A visszahányt föld felső rétegében vas csikózabiát találtunk. 60 cm mélyen - meglepetésünkre — egy emberi csontváz törzsi része a nyakcsigolyáktól a szeméremcsontokig bolygatatlanul feküdt, csupán a jobb váll tájéka szenvedett sérülést a földforgatás alkalmával: hiányzott az első két borda, a kulcscsont és a lapocka. Viszont az eredeti helyén találtuk a bal felkarcsontot is. Előkerült még a sírfenék szintjében, de eltolódva a jobb szárkapocscsont. Végül a sír hossztengelyével keresztirányban, a sírfenéken egy pata. -párta és- csüdcsontot megfelelő illeszkedésben tárhattunk fel (3. ábra). Az elénk táruló képből arra bizton következtetni nem lehet, hogy a hátán fekvő halott végtagjait kinyújtva tették le. Az ágyékcsigolyák iránya északtól nyugat felé 68°-al tért el, tehát a sírgödör tájolása a nyugatikeleti főirány szerint történt, s ettől kis mértékben észak felé eltért. A csontok eredeti szintjében tárgyi anyagra csak néhány helyen akadtunk. A mellkas baloldalán, a 4 — 5 bordák között a csigolyáknál egy vaskés meredt ki, görbe markolatnyúlványával a gerinc fölé hajlott. Pengéjének helyzete is rézsútos: 60°os szöget alkot a sírfenékhez. A sírfenékig hatoló pengecsúcs a kés kiemelésénél elporladt (4. ábra). A mellkas baloldalán, kb. a 6 — 7 bordák alatt egy arab dirhemet találtunk, amely a restaurálásnál elpusztult. A jobb alsó mellkas külső szélétől 16—18 cm-re vasszablya pengevégének rozsdafoltját ismerhettük fel. A pengecsúcs a legalsó ágyékcsigolyával egyvonalban volt. Méréseink szerint a szablyát a jobb felső kar mellé kívül helyezték a sírba, markolata a koponya mellett nyugodhatott. 3. ábra Az 1. .sír felülnézetben