Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Szántó Imre: Eger a Rákóczi-szabadságharc korában

is penetrálván (behatolván — Sz. I.) . . . Kegyelmed pedig úgy is csak kevesed magával lévén a várban, sem elegendő munítiója, sem fegyvere, sem pedig azon ennehany praesidiumbeli beszorult köz militiának is kedve az fegyverkedésre nincsen . . . legkisebb reménysége sem lehet kegyelmednek, hogy valami succursusa (segítsége — Sz. 1.) jöhetne . . . Assecuratus (biztos — Sz. I.) legyen benne kegyelmed, hogy ő felsége nem csak gratiával leszen, de illendőképpen kegyelmedet, úgy mellette levő tiszteit is meg fogja jutalmasan ajándékozni s magam is segíteni fogom kegyelmed dolgát ő felsége előtt. . ."

172 Pálffy a várparancsnokhoz intézett eredménytelen felszólítás után erélyes támadásra határozta el magát. A várvédő tisztek fegyverszüneti kérését válaszra sem méltatva, Hatvanból és másfelöl is megerősítést, Budáról pedig nehéz lövegeket küldött Eger alá. Ezt megelőzően a császáriak csupán az ostromhoz való előkészületekkel, sánckészítéssel, löveg- és csoport-elhelyezésekkel voltak elfoglalva. A várat november közepére teljesen körülzárták, a védőket minden külső összeköttetéstől és segítségtől elzárták. Az ellenség november 22-én aztán heves ostromhoz fogott.

173 Eger vára magára maradt. Rákóczi még csak számbavehető kísérletet sem tudott tenni felmentésére. Báró Palocsay Györgyhöz intézett rendeletét, hogy ti. nánási táborából lovas és gyalogos hadával Egerbe siesen, már nem lehetett végrehajtani.

174 A november 22-én kezdődő ostrom megszakítás nélkül egy hétnél is tovább tartott. A császári csapatok a Budáról hozott négy mozsárból éjjel-nappal szakadatlanul ontották a várra a kétszázfontos bombákat. Bár az erős falakban ezek alig tettek jelentősebb kárt, mégis katasztrofális bajnak váltak előidéziővé; a vízhiánynak. A heves bombázás nemcsak a kutakat tette tönkre, hanem az odavezető ereket és vízfolyásokat is eltömte. Még a védett kazamatákban levő két kút is annyira kiapadt, hogy csak alig két arasznyi sárral elegyes víz maradt bennük.

175 Perényinek egy Arndt Ádám nevű főstrázsamestere még október elején kiszökött a várból és felvilágosította az ellenséget, hol lehetne a vizet elvezetni. Míg tehát a rendes kutakat a németek jól irányzott bombáikkal pusztították el, a kazamaták víztartályainak kiapasztásáról a szökevény útmutatásai alapján az azokat ellátó Eger-patak folyásának elvezetésével s elrekesztésével gondoskodtak.

17

" A kiszökött főstrázsamester mutatta meg azt is a labancoknak, melyik a legalkalmasabb hely aknák ásására. November 24-én a németek hozzá is fogtak a város felöli kapu alatt három akna készítéséhez, s egyidejűleg közvetlenül a vár körül is sáncokat vontak. Amint Perényi észrevette az ellenség földmunkálatait, rájuk gyújtotta a házakat, s a várvédőkkel azonnal ellenaknát kezdett ásatni. De csakhamar félbe kellett hagyniuk az ásást, mert nem álltak rendelkezésére hozzáértő emberek. Az aknakészítés hírére tovább fokozódott Réthey alparancsnok és a vele egy húron pendülő tisztek erőszakos, durva fellépése, s a várbeli hajdúk rémülete s elégedetlensége. A főkolompos Réthey egyik durva kifakadása alkalmából Rákóczit, Bercsényit hazugnak nevezte, akik csak ámítják őket az orosz segítséggel. A leghevesebb ostrom napjaiban az ellenség nyílvesszőkkel röpített cédulákat a várba, melyekkel jutalom ígéretével bujtogatta az őrséget a várparancsnok elfogására.

177 172 Márki, II. Rákóczi Ferenc, III. köt. 138. 1., Komáromy, Perényi Miklós 504—506. I., Archívum Rákóczianum, III. 203., 314. 1. 17:1 Archívum Rákóczianum, III. 205. I., Czobor, Új adatok 472—473. 1. 174 Archívum Rákóczianum, III. 197. I., Márki, II. Rákóczi Ferenc, III. köt. 144. 1. 175 Archívum Rákóczianum, III. 207. 1. I7,; Uo. 177 Archívum Rákóczianum, III. 206. 1., Komáromy, Perényi Miklós 514. 1. 292