Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)
Szántó Imre: Eger a Rákóczi-szabadságharc korában
előtt állott; egyrészt az ostromló császári katonasággal, másrészt saját engedetlen embereivel kellett megküzdenie. Ezekután érthető, miért írt már az ostrcm kezdeién ,,végső desperatiót" (kétségbeesést — Sz. J.) ábrázoló" levelet a fejedelemnek. 1 ' 8 Nem a vár eredménytelen felkérése után október 25-én megkezdődött ostrom, vagy Cusani apró bombái nyugtalanították, hanem az említett áruló jelenségek, mint az esetleg meg nem akadályozható kapituláció előhírnökei. Azt kellett tapasztalnia, hogy a katonák, különösen a hajdúk összesúgnak, tanakodnak és alkalomadtán szökdösnek a várból, sőt már a tisztek is gyanúsan kezdenek viselkedni, mióta Wallis az Egerbe menekült papok segítségével, titkon árulásra csábította az őrséget. Közben gróf Pálffy János, a magyarországi császári hadak fővezére nagy erővel közeledett. A németek elfoglalták Ónodot, Szendrőt és Tályát. Szerencsnél felverték a kurucokat, s a Patakon időző Eszterházy Antalt úgy megszalasztották, hogy a nemes ifjakkal és Rákóczi udvari katonaságával nyakra-főre menekült, még a Bodrog hídját is felszedette maga után. De Viard csapatai bevonultak Rákóczi őrizetlenül hagyott ősi várkastélyába, Patakra. Bercsényi azt írja Károlyinak, hogy Egernek is nagy „bombája" lesz majd ez a hír. 169 Az egri vár körüli hadműveleteket bevezető háromnapos bombázás után beállott nyugalmat Perényi Miklós várparancsnok arra használta fel, hogy a fejedelmet október 29-én útnak indított küldönc útján tájékoztassa a várbeli elszomorító jelenségekről. Az ebben a megbízatásban eljáró Scarbela hadnagy azonban kétkulacsos magatartásával még csak bonyolította a helyzetet. Míg a fejedelem Perényinek a már említett ,,végső desperatiót ábrázoló" levelét olvasta, most a hadnagy úgy tájékoztatta, hogy nem is olyan sötét a helyzet, mint amilyennek a várparancsnok festi. így aztán a fejedelem nem látott tisztán. „Isten tudja — írja Károlyinak — mint van azoknak dolgok". 370 Mikor pedig Scarbela november 11-én visszaérkezett Egerbe, Perényi jelenlétében hangos szóval adta tudtára az összegyűlt tiszteknek és altiszteknek Rákóczi segítséggel biztató üzenetét, hátuk mögött meg esküdözött, hogy ő bizony ennek a hírét a fejedelmen kívül senkitől sem hallotta. Éppen hogy azt nem mondta, hogy az egészet a fejedelem találta ki a védők megnyugtatására. Természetes, hogy erre aztán legtöbbjüknek „elesett a szíve". Scarbela tehát a fejedelmet hamis értesítésével félrevezette, a várbelieket pedig a valóság feltárásával elcsüggesztétfeTT^emT ok nélkül határozta el a fejedelem — bár már későn — a kapituláció küszöbén, hogy megtiltja az Egerből való — már Érsekújvárnál is károsnak tapasztalt — futárjárást, „mivel oly megunatkozott embereket talál küldeni, akik csak rémítő híreket fognak bevinni". 171 Cusani hadserege zömével november 6-án elvonult Eger alól Kecskemét felé és 10-én Wallis ezrede vette át az ostromot. Ugyanezen a napon érkezett Pálffy János gróf, mint a magyarországi hadak főparancsnoka Pestre s már másnap levél útján felszólította Perényit, hogy késedelem nélkül adja fel Eger várát: „ . . . csudálkozva értem kegyelmednek, úgymint mostani Egerben levő Rákóczi commendánsának azon vár megtartása iránt való keménykedését és megátalkodását, holott tudva vagyon kegyelmednél, hogy az ő felsége hadai nemcsak a tájára, de beljebb is a felföldre, úgy mint Ónod, Szerencs hegyaljai városok, Szendrő s több helységekbe és vármegyékre 68 Archívum Rákóczianum, III. 189. I. 69 Komáromy, Perényi Miklós 501—502. 1., Thaly, Rákóczi Tár, II. köt. 363—364. 1. 70 Archívum Rákóczianum, III. 189. 1. 71 Archívum Rákóczianum, III. 203. 1. 19* 291
