Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)
Szántó Imre: Eger a Rákóczi-szabadságharc korában
Hernád között elterülő Bársonyos-szigetre távozott, ahol a szabad ég alatt sátrakban tanyáztak. 15 . 1710. szeptember 23-án elesett a szabadságharc legerősebb védőbástáyja, Érsekújvár, s vele egész Nyugatmagyarország. A nyomasztó hírre a kurucok ellenállása még inkább meggyengült; az ellenség gyors ütemben nyomult előre. A szabadságharc a Kassa—Eger—Szolnok vonaltól keletre eső országrészbe szorult vissza. A kuruc hadsereg már nemcsak a támadó hadműveletekre, hanem az aktív védelemre is képtelenné vált. Rákóczi minden reményét a nemzetközi helyzet kedvező fordulatába, az orosz segítség megérkezésébe vetette. A sereg javarészével csupán csak a várak védelmére szorítkozhatott. A fejedelem a remélt orosz segítség megérkezéséig igen fontos szerepet szánt Szolnok és Eger várának. Szolnok feladata a délvidéki „rácok" megfékezése, Egernek pedig Felsőmagyarország, illetve az ország északkeleti részébe szoruló kurucság oltalmazása, s mindkettőnek a tiszai átjárás biztosítása lett volna. 151 Rákóczinak az volt a haditerve, hogy odahagyván a mezőt, a lovas hadakat is a várakban, erősségekben csoportosítja és lépésről-lépés remegvédelmezi azt a kis kuruc országrészt, amely már csak a Tiszától a Beszkidekig terjedt. Ennek végső bástyái Szolnok, Eger, Kassa és Munkács várai voltak. Egerből Szentpétery és Réthey hadainak oltalma alatt katonavárost akart csinálni. S ha az ellenség megtámadja, Szentpétery gyalogsága a Jászságból Szolnok felé nyomuljon, Csajághy pedig Szolnokról az Eger mögött elterülő földet és az Eger vize mellékét védelmezze a betörő ,,rácoktól". 152 Mert akármilyen nagy erővel támadjon is az ellenség — írja — Pest és Heves megye síkságán nem lesz olyan könnyű dolga, mint a Garam és Ipoly mellett, főkép ha a Pásztónál táborozó Károlyi hadával egyesülvén Eger és Szolnok között erős hadállásokat foglalhatnak el. Ebben az esetben a támadók legfeljebb csak Hatvant és Jászberényt szállhatják meg, de a Tiszánál könnyen fel lehet tartóztatni őket. 153 Perényi Miklós, miután családi dolgait és nagyszőllősi gazdaságát úgy ahogy rendbenhagyta, október elején — az utolsó percben — újra átvette Egerben a parancsnokságot. 154 A császáriak rohamosan közeledtek. Rákóczi De Rivière véleménye alapján meg volt győződve arról, hogy Eger a legerősebb ostrcmot is kibírja, csak a védőknek helyén legyen az eszük és a szívük. De azt már nem vette tekintetbe, hogy valahányszor a közeli vagy távoli erősségeknek vagy mezei hadaknak munícióra volt szükségük, mindannyiszor az egri tárházakat fogyasztották. Az erődítmények rendbehozására utalványozott pénz gyakran a fizetőmesterek és hadbiztosok zsebében maradt. így aztán 1710 koraőszén Eger városának kellett sürgősen a várbeli pattantyúsok számára 500 rénes forintot adni „kemény executiokkal (végrehajtásokkal — Sz. I.) való fenyegetés alatt". Mivel azonban ezt a jelentős összeget ,,az döghalál által sürüen el holt Várossiaknak kevés számára, mind pedigh az Ellenségnek közelítéssére nézve is" a város késedelem nélkül nem tudta előteremteni, kénytelen volt Demeter János egri plébánostól 300 forintot kölcsönképpen felvenni. 155 Közben Cusani őrgróf lovassági tábornok megtámadta a Tisza-vonalat. De Viard hadosztálya a Boldva mentén és a Sajó völgyében gyorsan nyomult előre. Perényi Niklós egyidejűleg értesítette Károlyit és Bercsényit Eger körülzárásáról. 150 Komáromy, Perényi Miklós 155. 1. 151 Czobor, Új adatok 464—465. 1., Komáromy, Perényi Miklós 157. I., Heckenast, A Rákóczi-szabadságharc 117. 1. 152 Archívum Rákóczianum, III. 174. 1., Komáromy, Perényi Miklós 496. 1. ,5:i Uo. 154 Archívum Rákóczianum, III. 174. 1. 155 EÁL Eger városi iratok, 1710. Nr. 39. 288
