Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Szántó Imre: Eger a Rákóczi-szabadságharc korában

megyéktől a kiszabott mennyiségen felül még rengeteg eleséget és takarmányt követelt, és ha megtagadták tőle, katonaságot küldött a nyakukra; erőszakosan, fegyverrel rekviráltatott. Vakmerő és erőszakos cselekedeteivel csorbította a fejedelem tekintélyét és sanyargatta a népet. Rákóczi sokat elnézett neki, de amikor már azt kellett hallania, hogy az egri tárházakban felhalmozott eleséget könnyelműen pazarolja, s hogy az önkényesen magára ruházott „kommendírozó generális" tekintélyével visszaélve a német pártról jövőknek széltében pénzért osztogatja a passzusokat, végre is elfogyott a türelme. A fejedelem Eszterházyt Bercsényi mellé rendelte, hogy inkább Homonna környékén pusztítsa a kenyeret, mintsem Egerben.

K8 Rákóczi nagyon jól látta, hogy Eger bukása után Munkács és Ungvár következne, csakhogy ő — Bercsényivel ellentétben — Szolnoknak, a Duna—Tisza közének védelme szempontjából talán még nagyobb fontosságot tulajdonított. „Szolnok nélkül — írja — mind Egertől, mint Újvártól elrekedünk".

3Hí) Ezért a várat eleséggel, hadi szerekkel bőségesen ellátta és Csajághy gondviselésére bízta. De a fejedelem Szolnok mellett Eger várát sem hanyagolta el; a Felső-Tiszavidék védelmének összes szálait ide összpontosította. Egerben 1710 első felében a pestis dacára is rendkívül mozgalmas életet találunk. A világi és szerzetes papokon és az állandó őrségen kívül még nagyszámú katonai alkalmazottat, élelmezési tisztet, szállás- és fizetőmestert, hadi biztost, magyar és idegen mesterembereket (szabókat, fegyverkovácsokat stb.), sőt tanult seborvost is találunk a várban, illetve a városban. Itt volt a kerületi hadipénztár, az élelem- és anyag raktár; itt készültek az idegen segédcsapatok német szabású köntösei, ide küldték kijavítani a rossz ágyúkat és fegyvereket. Midőn Zay András lovas-gránátos regimentje 1710. áprilisában „feles megbomlott" fegyvert hagyott Egerben, azoknak megjavíttatása Darvas Ferenc hadbiztosra várt ,,oly formán, hogy a mesterembereket magához hivatván, vélek alkudjon meg, és csináltatásokat adurgeálja (sürgesse — Sz. I.), hogy mennél hamarébb elkészülhessenek".

31

. Egerbe gyülekeztek a sebesültek és a betegek, hogy a török időkből fennmaradt fürdőkben gyógyulást találjanak.

111 Maga Rákóczi is a mellett, hogy országos ügyekben gyakran huzamosabb időt töltött Egerben, orvosai tanácsára többször felkereste e csodás hatású meleg forrásokat. A Dunántúlról menekülő főurak és asszonyságok pedig egészen divatba hozták a várost, főleg amikor az Eszterházyak (Dániel és Antal) fényes udvartartásának híre elterjedt. "Nemsokára három vármegye is alig bírta már eltartani a rengeteg kenyérpusztítót, a nagyszámú cselédséggel érkező uraságokat.

112 Ezek az urak nem voltak hajlandók megszívlelni a fejedelem nemes intését: „Tegyük azért félre méltóságunk mutogatását, mely hazánk szolgalatja után jobban kinyilatkoztatik, mintsem az külső pompa hiúságos mutogatásával".

1115 Az Egerben tartózkodó urak egyrészt a fejedelem vendégei vagy pártfogoltjai voltak, másrészt pedig azért költözködtek ide, mert országszerte azt tartották, hogy itt nincsen olyan hatalma a pestisnek, mint másutt. Kezdetben valóban így is volt, valószínűleg azért, mert a beteg hajdút és közembert a várparancsnok rendeletére J38 Archívum Rákóczianum, III. 129., 281. 1. 139 Archívum Rákóczianum, III. 59—60. 1. 140 Archívum Rákóczianum, III. 396. 1. 141 Archívum Rákóczianum, III. 14., 25., 54., 355., 396., 408., 564. 1., Komáromy, Perényi Miklós 151. ]., Esze, Kuruc vitézek folyamodványai 47. 1. Az egri ispotályról írja Rákóczi: „Az ispotály erectiojára gondoltunk az érsek házát az új várban, nem kívántatván egyéb: paticarius és orvosságok". 142 Archívum Rákóczianum, III. 409. 1., Komáromy, Perényi Miklós 152. 1. 143 Archívum Rákóczianum, III. 273., 277. 1. 286