Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)
Szántó Imre: Eger a Rákóczi-szabadságharc korában
hogy arra nem számíthatnak, mert annyi jövedelem egy év alatt sem folyik be, Perényi az Eperjesen székelő gazdasági tanács elnökéhez, báió Klobusiczky Ferenchez fordult, hogy gondoskodjék róluk. Klobusiczky látván Perényiék nehéz helyzetét, az egri kincstári serfőző házat és malmot adta neki árendába. 124 Az Eger körüli falvakból a nép a pestisjárvány elől menekülve ismét tömegesen elvonult és a vidék üres pusztává vált. Bercsényi a fejedelemhez intézett levelében 1709. szeptember 9-én ezt írja: ,, . . . az bezzeg rossz dolog, Kegyelmes Uram, hogy az pestis bent van már Egerben; már haza kellett eresztenem egészen az egri hadat. Kivált az rácz hal igen, ki is űzték az városrul őköt". 15 A vármegye tisztikara is más vidékre húzódott, a nélkülözhetetlen intézkedések megtételére összehívott közgyűléseket egyes vidékek mentesebb helyein, nyílt mezőkön kellett megtartani. 12 ' 5 „Valóban rossz dolog az, Fölséges Uram — írja Bercsényi 1709. szeptember 21-én a fejedelemnek — , hogy már pestises Eger nagyon és hogy az várban is haldogálnak, vagy inkább csak betegeskednek, s kiviszik halni ... Én bizony, megvallom, Fölséges Uram, igen irtózom". 127 E nagy pestisjárvány idején építette Egerben a neme* polgárság fogadalomból a vész elhárítására a Rókus-kápolnát. 128 1709 ősz elején Perényi Miklós egri várparancsnok összeszedette a szökevény újonc hajdúkat és felvitte őket a várba, a régiek közül pedig a házasokat mind kibocsátotta, „minthogy az városi communicaiiótól (érintkezéstől — Sz. I.) — írja szeptember 23-án Bercsényinek — lehetetlen megtartani őket". Arra kérte továbbá a fővezért, hogy a bent maradt hajdúknak naponként és fejenként legalább egy font húst rendeljen, mert són és kenyéren kívül egyebet még nem kaptak. A várparancsnok örömmel jelentette, hogy még eddig a várban csak egy hajdú pusztult el pestisben, mert a beteg embert azonnal leküldi a városba, ahol naponként legfeljebb tíz áldozatot követel a fekete halál. Ez valóban nem is tekinthető soknak, ha meggondoljuk, hogy Eperjesen már júliusban naponként 30—40 ember, Kassán pedig három nap alatt száz hajdúnál is több halt meg pestisben. 129 Eger várának elhanyagolt állapota Rákóczinak súlyos gondot okozott. Amikor tudomására jutott, hogy Pálffy és Heister csapatai már Nógrád megyében gyülekeznek, és gyors előrenyomulással Szécsényt és Losoncot fenyegetik, attól tartott, hogy a távollevő Bercsényit helyettesítő, tehetetlen Eszterházy Dániel nem tudja visszaszorítani a császáriakat. Ha Gács vára az ellenség kezére kerül, utána Eger ostromára indulnak a császáriak. A fejedelem megparancsnolta tehát, hogy Gácsot égessék fel, mert kár volna érte áldozatot hozni. Majd október 18-án kelt levelében sürgette Bercsényit, gondoskodjék Eger védelméről. 120 Perényi Miklós szívesen megvált volna egri várparancsnoki tisztétől. Előszámlálta Bercsényinek minden rendbeli fogyatkozását: az öreg ágyúk javát elvitték, amiket itthagytak, azoknak már nem lehet hasznát venni és mindössze két kis mozsár van a várban. Kérte a fővezért, hogy olyan embereket küldjön Egerbe, akik értenek a tüzes szerszámok kezeléséhez, a vármegyéknek pedig parancsolja meg, hogy téli tüzelőről gondoskodjanak, mert neki nem akarnak szót fogadni. Az épületek rosszak, az eső becsorog rajtuk. Az őrségnek már négy havi fizetéssel tartoznak, de pénz 124 Uo. 142. 1. 125 Archívum Rákóczianum, VJ. 325. 1. 12íi Szederkényi, Heves vármegye története, IV. köt. 119—122. 1. 127 Archívum Rákóczianum, VI. 345. 1. J28 Breznay, Eger a XVIII. században, II. köt. 51—52. 1. 129 Komáromy, Perényi Miklós 143. I. 130 Uo. 145. 1. 284
