Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Szántó Imre: Eger a Rákóczi-szabadságharc korában

nok jelentette, éjjelnappal szorgalmatosan munkálkodtak „az várnak szükséges épületi körül".

117 Ezenkívül fegyvereket kovácsoltak, puskaport gyártottak, golyót öntöttek. Bercsényi erre a célra 52 mázsa salétromot és 40 mázsa ólmot küldött a várba. Csak aztán az volt a kellemetlen, hogy amikor már rendbe jöttek volna, staféta érkezett a főgenerális parancsával, s a nagynehezen összeszedett hajdúkkal egyetemben a muníciót, tüzes szerszámokat, lőport, golyót és posztót stb. el kellett küldeni a csatatérre. így 1709. szeptemberében az érsekújvári őrség fizetésére pénzt és posztót Egerből küldtek.

118 Siettette a szabadságharc bukását az 1708/9-ben országszerte dúló pestisjárvány is. Egerben már 1708 végén annyira dühöngött a pestis, hogy aki csak tehette, — még a megyei tisztviselők is —, elmenekültek más, meg nem fertőzött vidékre.

119 „Istennek látogatásábul Egerben a Pestis bemenvén — írja Csala Sándor az alispánnak — kénszerítettem lakásomat cselédemmel együtt kivennem".

12

. Magát a várat ugyan sokáig megkímélte a ragály, s amint Perényi jelentéséből értesülünk, 1709. augusztus 16-ig mindössze öt embert ragadott el. A pestist egy „dögös" faluból érkező cselédasszony hurcolta be a gazdája házába, „melynek bejövetelével az az háznak lakosai is tőle inficiáltatván (megfertőztetvén — Sz. 1.), egy nap s egy éjtszaka öt holt meg közülök hirtelen, mely dolgot in flagranti (tüstént — Sz. I.) észrevévén, mindjárt azon házat becsináltattam, én az ház gazdáját mind cselédestül kiküldettem" ~ írja Perényi.

121 Rákóczinak nyomós okai lehettek arra, hogy a papokat kitiltotta Egerből. De mikor a pestistől való félelmükben bebocsátásért könyörögtek, kinyittatta előttük a kapukat. Telekesy püspök felhatalmazta az egri ferencrendi kolostor atyáit, hogy — tekintettel a dühöngő pestisre — a püspöknek fenntaitott esetektől is feloldozhassák a híveket.

122 Perényi várparancsnok azonban az Egerbe menekült világi papokat és szerzeteseket állandóan szemmel tartotta. Ezalatt az egri hajdúk Csajághy és Nyáray dandárjában változó szerencsével hadakoztak és augusztus 8-án Rózsahegy közelében fekvő Reviczánál sok németet levágtak Czelder Orbán vitéz hadjúival együtt a győzelmesen előrenyomuló Viard császári tábornok csapatából. Azután is vitézül állták a sarat, de mikor Csáky Mihály tábornok kiadta a rendelkezést a „szép, csöndes hátrálásra", a hajdúk tehetetlen haragjukban szidták és gyalázták a — szerintük — áruló, gyáva vezetést, miért nem vezetik őket rohamra a liptói sáncokba szorult németek ellen. A szégyenteljes visszavonulás közben Gömör vármegyében zászlóikat csapatostól kezdték elhagyni.

123 Az egri várparancsnoknak nagy kedvetlenséget okozott a hajdúság elszéledése, mert a pestis miatt az újoncozás nem sok kilátással kecsegtetett. A mezei hadak pedig annyira megfogyatkoztak, hogy azokból szinte lehetetlen volt a várak őrzésére szükséges nagyobb számú gyalogságot kiállítani. A fejedelem kincstára kiürült, ami jövedelem apránként befolyt, azt mind elnyelte Érsekújvár. A várak gyalogsága a legtöbb helyen rongyos és fizetetlen volt: „se pénz, se posztó!" Perényinek még a várbeli tiszteknek járó mundér posztó kiadásáért is könyörögnie kellett. Az országos gazdasági tanács úgy rendelkezett, hogy Perényi és a várbeli tisztek fizetését az egri jószág jövedelmeiből biztosítsák. Mivel azonban a tiszttartó kereken megmondotta, 1.7 Archívum Rákóczianum, VIII. 88. 1., Komáromy, Perényi Miklós 139. I. 1.8 Komáromy, Perényi Miklós 139. 1. 119 Archívum Rákóczianum, VIII. 111. 1. 120 EÁL Közig, iratok, 1709. Nr. 116. 121 Komáromy, Perényi Miklós 140. 1. 122 Leskó, Adatok, IV. 424—425. 1. 123 Komáromy, Perényi Miklós 140—141. 1. 283