Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Szántó Imre: Eger a Rákóczi-szabadságharc korában

évi pataki országgyűlésen visszaállítani a nép régi lelkesedését. A nemzeti összefogás megszilárdítására hozott törvények azonban megkéstek. Az egri „vitézlő rend", amely a hajdúszabadság reményében harcolt az ország függetlenségéért, szintén a saját bőrén tapasztalhatta, hogy a földesuraság egyre nagyobb mértékben érvényesíti önző osztályérdekeit. A város hadnagyának és tanácsának kérelmében a káptalan ellen azt olvashatjuk, hogy ,,az elmúlt egy néhány esztendőbeli pascuationak (legeltetésnek — Sz. I.) bérét" követelte rajtuk az uraság, ,, ... de az Urakat vettük nagy respectusban, s nem kívántunk ízetlenséget ekkoráig eő Nagyságoknak s eő Kegyelmeknek szerezni". Kérelmüket azzal a fenyegetéssel fejezik be, hogy ,, . . . netalántán az üdőhöz képest az militia (— kik is nagyobb részére most is táborban vannak —) úgy is keseredett lévén valami strepitust (zúgolódást — Sz. I.) indítson . . ."

m Ugyanakkor, amikor az egri „vitézlő rend" vérével áldozott a haza oltárán, az iparosok szorgalmasan dolgoztak a hadsereg ellátásán és felszerelésén. Darvas Ferenc kerületi hadbiztos 1709 februárjában „itt Városunkban lakos szabó Mesterembereket az militia számára leendő mundér varrásokra erőssen szorgalmaztattya".

113 Közben a fejedelem és Bercsényi nem feledkeztek meg az egri vár erősítéséről. Bercsényi 1709. július 1-én Patakról írja Perényi Miklós egri várparancsnoknak: ,, . . . az vár reparatiójához képest kívántató szekerek és munkások iránt Íratott Nemes Heves és Borsod Vármegyékre . . . Azoknak előállítását maga is említett Commendans Uram sürgesse, igyekezvén hovahamarébb azon kívántató reparatiót jó módjával véghezvinni".

114 Mivel a fejedelem támadó hadjáratra nem gondolhatott, azért a még kezén maradt várak oltalma alatt igyekezett védekezni mindaddig, míg külföldi katonai segítséget sikerül kieszközölnie. Midőn Perényi egri várparancsnok „válogatva kíván maga mellett hadni a praesidiumban" (ti. katonákat — Sz. I.), Bercsényi Miklós július 6-án megparancsolta neki, hogy „mostani új recrutákkal egyvelítve lennének, mivel positive az recruták mindenütt a potiori (nagyobb részben — Sz. I.) praesisidumokban helyeztettek, hogy ott exercitiumhoz (gyakorlathoz — Sz. I.) szoktassanak".

115 Az 1709. év nyarán Bercsényi főgenerális meghagyta Perényinek, hogy a császáriak ellen Zólyomban harcoló Csajághy seregének hadi szekereket küldjön, az egri hajdúk javarészét pedig késedelem nélkül Nyáray dandárjához vezényelte, mert Pálffy János és Viard császári tábornokok Rózsahegy és Liptószentmiklós környékén nagy eiővel támadták a kurucokat. Perényi már július közepén felküldött egy csapatot, néhány nap múlva a többit is útnak indította. Ennek következtében az egri vár védelmére még 300 ember sem maradt, s az ágyúk és tarackok száma is nagyon megcsappant. Perényi újoncozással próbált segíteni magán; Bercsényi utasítása értelmében felfogadta a vincelléreket és szőlőkapásokat. De amint gyűlt, úgy el is oszlott a had. A régi hajdúk portyázás alkamával, ha szerét tehették, átszökdöstek a császáriakhoz, a szolgáló legények egy részét pedig haza kellett bocsátani aratásra, hogy családjuk éhen ne vesszen.

116 Maga az egri vár is elhanyagolt, romladozó állapotba jutott. A várparancsnok lakószobáiban az eső becsorgott és télvíz idején 200 hajdúnak sem jutott elegendő szállás. Perényi sürgető kéréseire hozzáfogtak a vár kijavításához, és amint a parancs112 Egri érs. gazd. lt. Libri-sorozat: okmánykönyvek, rakt. sz. J9. Liber 19. Agriensem civitatem et cives concernentia acta, 1695—1756, 44—45. 1. 113 EÁL Eger városi iratok, 1709. Nr. 14., Nr. 29. 114 Archívum Rákóczianum, VIII. 88. 1. 115 Archívum Rákóczianum, VIII. 97. 1. 116 Komáromy, Perényi Miklós 139. 1. 282