Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Szabó János Győző: A honfoglaláskori lemezes korongok viselete

oldali mellen lejebb fekvő lemez lett volna a baloldali csüngős dísz. Mind a kettő részben а szegycsont fölé ívelődik, tehát a test középvonalától nem sokban tért el. A korongonkint két-két szegecscsoport által meghatározott tengelyek, ha ezt a két vonalat meghosszabbítjuk, a nyaknál metszik egymást. Tehát az a bőrszalag, amelyre a korongot felszegecselték, mind a két lemezr.él a nyak felé tartott. A korongok összefüggése a nyakkal ennélfogva kézenfekvő. A nyakról a mellközépre lecsüngő korongok kis mértékű elmozdulása bal felé teljes mértékben indokolható az arc bal felé tekintésével ill. a nyak bal felé fordításával. Ha a korongokat medalionoknak nézzük, a feltételezett elmozdulások sokkal kisebbek és természetesebben magyarázhatók, mintha főkötős csüngőknek tekintenénk. A Sárbogárdi temető 24. sírjának korongjai közül az egyik a mellközépen, a másik feljebb és már inkább a bal mellen feküdt úgy, hogy az alsó íve részben a lejebb fekvő korong alá nyúlt. A halott a fejét és nyakát jobbra fordította. A korongok meghosszabbított tengelyei ide jobbra a koponya állkapcsa alá futnak össze. A nyakkal való összefüggések tehát újra szembetűnőek. El kell azonban ismernünk, hogy ha ezeket a fej csüngős díszeinek tekintjük, az eddigi példák közül a legkisebb mértékben térnek el a rendeltetésüknek megfelelő helyzettől. Az általunk ismert anyagból a korongok főkötős viselete egyszer sem mutatható ki nagyobb valószínűséggel, de újra hangsúlyozzuk, hogy a jövőben lehetségesnek tartjuk ilyen viselet rekonstruálását. Bizonyára vannak néhányan, akik mesterkéltnek tartják azt az elképzelésünket, hogy a mellközépen két korong viseletét tételeztük fel (bár nem egy magasságban), amikor egy darab is megtette volna ugyanazt a hatást. Ez az aggály indokolt, s a néprajzi anyagban nem is találni erre egykönnyen párhuzamokat. A távoli Tunguziának evenki népénél hasonló nagyságú fémkorongokat a nyakba függesztve viseltek, hosszabb és rövidebb láncokon.

52 A baskír nők öltözékén is viszontlátjuk. A baskír példa különösen figyelemreméltó számunkra, népeink feltételezett őstörténeti kapcsolatai miatt. Sz. A. Tokarjev a baskírok ősi sajátos öltözékét illusztrálva bemutat egy fényképet.^Ezen az egyik álló női alak csuklya formájú fejrevalót viselt (a mellső szélein hímzéssel), amelyekről kétoldali fémes dísz csüng a két mellre. Nyakában nagyobb fehéres szemekből láncot hordott. Közvetlenül ez alatt, a mellközép felső részén két korong látható. A magasabban fekvő darab alsó íve a lejjebb fekvő példány alá nyúlik. A korongok nagysága a fénykép alapján megfelel a honfoglaláskori lemezes korongok méreteinek. Ezek a kerek lemezek fehér ingszerű ruhán díszlettek, az erre húzott mellény és kaftán kivágása között. A kaftán felett baloldalt stóla-szerű ruhadarabot figyelhetünk meg. Rojtosan végződik és felületén több sorban fémdíszeket láthatunk. A fényképről megállapítani nem lehet, hogy az asszony öltözékének jobboldalán is hasonlóképpen volt-e kiképezve. Az alak ugyanis kissé féloldalasan állt, mintha öltözékének gazdagabban díszített részét akarná csak bemutatni (5. ábra). A tatárok hosszú uralma természetesen a baskírok viseletére sem maradt hatás nélkül. Sz. A. Tokarjev utal a kaftán derekába varrott tatár jellegű férfi és női ingekre, a mellényre és a nemezkalapra, a díszítőszegélyként felvarrt pénzekre.

54 Orosz és más népek befolyását is ki lehet mutatni az anyagban. De Sz. A. Tokarjev szerint vannak az öltözéküknek olyan darabjai is, amelyek más népekkel nem kapcsolják össze 52 Токарев С. А., Этнография народов СССР (Москва, 1958). 503. 53 Токарев С. A., i. m. 193. 51 Токарев С. A., i. m. 189. 112