Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Kovács Béla: A Dobó István Vármúzeum cseréppipái

EGYEDI DARABOK A felsorolt típusokon kívül még három egyedi pipa leírását adjuk meg. Az 1. számú a magyar típusú pipák harmadik csoportjába tartozik, de érdekessége, hogy kézzel formált. Ez az egyetlen kézzel formázott az egri anyagban a több száz között és anyagában is szinte megegyezik a Dobó István Vármúzeum 56.1.1 és 56.1.2 leltári számú pipáival, amelyeket Bekölcén (Heves m.) talált és közölt le Bakó Ferenc.

14 A 2. számú pipa is a magyar típussal tart rokonságot. Talán olyan pipakészítő egyéni alkotásának tarthatjuk, aki alul kis bütyökben végződő hollandi pipát láthatott, de nem a formát, csak a formának ezt az elemét vette át. A 3. számú pipa egyik típushoz sem sorolható. Nyilvánvalóan tehetősebb ember számára készült, mert díszítése nem népi ízlést tükröz. 1. Vörös. Kézzel formák. A fej hengeres, alul alig kidomborodva záródik. Innen indul ki a rövid, meredek, hengeres nyak, amelyet a ferde bemetszésekkel díszített gomb előtt egy keskeny gyűrű tagol. A nyak indítása a fej alsó részét két félre osztja. A száj perem alatt hat sor körbefutó, bekarcolt vonal van, alattuk függőlegesen húzott két-két bekarcolt vonal, amelyeket alul és felül pont-félkör mustrával benyomott díszítés zár le. Szájából egy darab kitörött. M: 4,7 H: 4,2 Ltsz: 62.21.59. VII. t. 3. 2. Vörös. A fej erősen kónikus, alul alig kidomborodóan záródik. A fej mellől indul ki a rövid, meredek, hengeres nyak, amelynek gombját ferde bemetszések díszítik. A pipifej alsó részén hét kis bütyök van, amelyek közepébe fogaskerékkel belenyomtak. A pipa alján lent, egy nagyobb, bemetszéssel díszített bütyök van. A fejet három körbefutó, mélyített vonal és hosszabb-rövidebb függőleges hornyolások díszítik. Fejének egyharmada hiányzik. M: (6,34) H: 4,65 Ltsz: 62.21.60. VII. t. 4. 3. Szürke. A fej ívelt formájú és ívelten fut át a rövid, meredek, hengeres nyakba, amelynek a végén gomb és keskeny, hengeres tag van. A szájperem alatt körben plasztikus, bojtszerű díszek. A gombon is ugyanilyen díszítés van, a pipa testét pedig a gombból kiindulva és a nyak alsó részén haladva egy plasztikus, barokkos, leveles virág borítja. Szájából egy darab kitörött, egy darabja ragasztott. M: 4,9 H: 4,66 SzÁ: 2,7 Ltsz: 62.21.61. VII. t. 5. A PIPÁK IDŐRENDJE A pipák korának közvetlen módszerrel való meghatározása nem lehetséges, mert a vizsgált anyagban mindössze egy évszámos pipa van, de mint erre alább rámutatunk, ezt az adatot sem lehet megnyugtatóan és bizonyító erővel felhasználni. A közölt anyagot, a történeti adatokat és a logikai meggondolásokat figyelembe véve kíséreljük meg tehát az egyes típusok korát meghatározni. Összehasonlító anyagként a budai és a füleki vár ásatásaiból kikerült pipákat tudtuk felhasználni. Az általunk „hollandi" típusnak nevezett pipák sem a budai, sem a füleki anyagban nem találhatók; csak az olyan hollandi formák találhatók itt, amelyek, — mint már említettük — a XX. századig továbbélnek. (Pl. MNM Történeti Múzeum 61.1216 с és Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum 151/554 számú darabjai.)

15 14 Bakó Ferenc: Hevesmegyei adatok a dohányzás történetéhez. Néprajzi Értesítő XXXIX. (1957). Bp. 1957. 273—278. 15 A MNM Történeti Múzeum 61.1216 с leltári számú pipája a füleki várból (vö.: Dr. Kalmár János i. m.), a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum 151 554. sz. pipája pedig a budai várból került elő. 254