Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)
Saád Andor: A kaptárkövekről
Egy nagyobb, 115 fülkére vonatkozó összeállítás szerint az alábbiak derülnek ki: 0°-90° között helyezkedik el a fülkék 12%-a 91°-180° " " " " 66%-a 181°-270° " " " " 17%-a 271°-360° " " " " 5%-a Megfelel tehát a valóságnak az, hogy a fülkék telepítésénél a keleti és délkeleti irányt kedvelték. Ott azonban, ahol a riolittufa szirt felületén a helyből már kifogytak, vagy pedig az adottságok rákényszerít ették a fülkék alkotóit, felhasználták a délnyugati, nyugati, északnyugati és egészen kivételesen az északi oldalakat is. (72. ábra.) A fülkék többnyire jól elérhető magasságban vannak, de előfordulnak a talajszint felett 3—4 m magasan is, főleg ott, ahol a fülkék létesítésére alkalmas felület már szűknek bizonyult. Jó példa erre a szomolyai nagy kaptárkő, amelyen több egymás feletti sorban 40 fülke van (4. ábra). Nagyjából végigfutottunk a kaptárkövek, illetve fülkék sajátságain s most nézzük, mit tudunk kideríteni eredetük és rendeltetésük felől. A kaptárköveknek urnatemetkezéssel való összefüggése Bartalostól származik. Véleményének kialakításában valószínűleg nagy szerepe volt annak a két cserépváraljai parasztembernek, akik Bartalosnak Legányi Ferenc által megmentett feljegyzése szerint azt állították, hogy a Pulykófarkán, a kocsiútnak riolittufába történő kiépítése során egy eltemetett fülkére akadtak. Ebben a fülkében egy fekete, 3—4 icce nagyságú edényt találtak, aminek a fenekén fehér por volt. Amint a továbbiakban látni fogjuk, ez az állítás nem lehetetlen, de az állítólagos edénynek urnával való azonosítására támpont nincsen. Az még ugyan szintén elképzeíhető,hogy a talajszint alá vájt fülkébe urnát helyeztek és azt maguk a temetést végzők behantolták, arra azonban nem ismerek példát, hogy urnákat tömegesen szabad ég alatt, a talajszint felett, akár közvetlenül, akár több méter magasságban — mint ahogyan a mi fülkéink vannak — helyeztek volna el. Az urnatemetkezésnek ilyen formája tudtommal ismeretlen. Ami a fülkének bálványtartó, vagy áldozatot bemutató szerepét illeti, erre sincs a puszta feltevésen kívül semmi pozitívum. Ha mégis foglalkozunk ezzel, úgy gondolhatunk elsősorban az itt letelepült kabarokra, vagy azok keretén belül egy kisebb törzsre, esetleg ezeknek utódaira, Vata pogány vezért követő lakosságra. De gondolhatunk a honfoglalás előtt itt élt, vagy pedig a honfoglalókkal együtt bejött szlávokra is 7 . A nyugati szlávok bálványkultuszára számos adat van. Ezek a bálványok azonban, amint azt a világhírű zbrucsi és a Dnyeszter mellett talált és itt közelebbről nem említett bálványok mutatják, hatalmas méreteik (2,3 — 3 m) folytán sem jöhetnek számításba. Tisztázni kellett a kérdést a finnugor ősvallás szempontjából is. A kiváló ethnográfushoz, Vilkuna professzorhoz fordultam, bőségesen ismertetve előtte a kaptárkövek adatait fényképekkel ellátva. Vilkuna professzor, miután a kérdést az északi régészek 1959. évi bornholmi kongresszusán is ismertette, oda nyilatkozott, hogy a mi kaptárköveink bizonnyal mégis egy régen feledésbe ment méhészkedéssel hozhatók kapcsolatba. A finnugor ősi vallásban szereplő áldozókövekkel azonosítani a mi fülkés riolittufaalakulatainkat nem lehet. Ugyanezt az álláspontot fejtette ki előttem a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetének professzora, dr. Gunda Béla is. Ezek után nézzük meg azt is, hogy kiváló méhész szaktekintélyünk, Őrösi Páll Zoltán, az Agrártudományi Egyetem Kisállattenyésztési Osztálya vezetője miként vélekedik a kaptárkövek felől. M
