Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Legányi Ferenc: Kövületgyűjtés a Bükkben

KÖVÜLETGYUJTES A BÜKKBEN Az Eger—Putnok-i vasút épülésekor nagy újsága volt a földtannak a borsodi Bükk elsőkori rétegeinek gazdag kövülettartalma. Most, félszáz esztendő munkássága után a tudománynak azonban még mindig sok kérdése maradt a Bükkre nézve. Kiderült, hogy a rétegek a karbon és permi korokba tartoznak, de még most sem állíthatók hibátlan sorozatba, időrendbe. A baj az, hogy a permben sok a karbonból visszamaradt, túlélő alak, amelyek a két kor faunáját hasonlókká teszik, továbbá, hogy a brachiopodák korhatározó fontosságában való hit megrendült. így, dr. Schréter évtizedes meghatározásai (brachiopodák és ammonitok) amelyeket pedig kiváló orosz szakemberek átnéztek, nem látszanak alkalmasoknak a végső következtetés levonására. Más akadálya még a rétegek rendkívüli változatossága, mivel a Bükk nagyon össze van törve és a töredékek többfelé elvetődtek. így hát a gyűjtés most is indokolt és kifizető. Legutóbbi leletem a Mályinka — Ómassa-i út szélén, a Kerekhegy lábával szemben (egy brachiopoda agyagból való kő bele) még fel sincs kutatva rendesen. A Mályinka melletti hegyoldal a miocén elején, a szénrétegek lerakódása előtt csupasz, kopár hegyoldal volt; az elhordott rétegek kövületei ott vannak, illetve voltak, kimállva a felszínen. Ennek két helyen maradt nyoma. Egyik a mályinkai tó felett, a kis kőfejtő, ez a második Lyttonia leihely. A másik onnan továbbmenve délre, egy gödörben látszott, amelyet szenet kutatva ástak fel. Itt is a lyttoniás réteg szépen megtartott kövületei, Derbyák voltak. Nem hagyhatom említetten a százat meghaladó leihelyet, ahol kis ásatásokkal tudományos kincseket lehetne még szerezni. Ami eddig történt ilyen irányban (Tasnády ásatásai) igazán kevés volt. Kivált a Felső-Szőlőköve vékony márgarétege ígérkezik jeles kövületraktárnak a sok érdekes magános korallal. A Fusulinák és más véglények, amelyek szerint a mostani korbeosztás indul, nem olyan feltűnőek, hogy eddig sok helyről volnának ismeretesek. E tekintetben a mikroszkóp hiánya is érezhető. A Bükk triászáról már régebben összegeztem a megismert dolgokat. Itt inkább a kevés leihely nagy sokaságú maradványának feldolgozása és bemutatása volna kívánatos, ami egyúttal a leihelyek ismertetése is lehetne. Mert az egész triaszterületet átkutatni magános embernek túlságos nagy feladat, amit pedig eddigi pártolóinktól, erdőmérnököktől és természetbarátoktól kaptunk, elenyészően kevés. Ha vannak még olyan kövületfészkek, mint a bervai és subalyuk-aranygombi, azok úgy látszik nagyon el vannak rejtőzve a sok meddő kőzetben. A harmadkorban a mostani Magyarország északi része többnyire szigettenger volt. Ennek köszönhető tengeri kövületekben és növényi maradványokban való szerfeletti gazdagsága. Hogy el tudtam igazodni, dr. Telegdy-Róth Károlynak köszönhettem, akit 1912-ben küldött a Földtani Intézet gyűjtéseim megvizsgálására és aki 5* 67