Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Csepreghyné Mezernics Ilona: A Dobó István Vármúzeum ősálattani gyűjteményének tudományos jelentősége

az egri téglagyár agyagja közvetlenül a középoligocén agyagra települ, s így igazolta a rétegek felső oligocén korát — a faunától függetlenül is. Ez nemcsak hazai szempontból fontos megállapítás, hanem az egri faunához hasonló bajorországi, csehszlovákiai, északnémetországi, sőt franciaországi és a Szovjetunió déli részében lévő képződményekkel való párhuzamosítás kérdésének eldöntésénél is nagy szerepet játszik. Állíthatjuk, hogy kevés olyan lelőhely ismeretes, ami annyira foglalkoztatta volna a külföldi geológusokat, paleontológusokat, sztratigrafusokat, mint az egri téglagyári rétegsor. Egy Egertől távolabb eső terület (Noszvaj) faunája is szorosan összefügg a fauna korának kérdésével és ismét Legányi gyűjtésének érdeme az, hogy egy, a hazánkban már régóta keresett faunatársaság is terítékre került, ami szintén hozzájárult a rétegtani kérdések megoldásához. Noszvaj környékén ui. bizonyos nagyforaminiferák (Lepidocyclinák, Myogipsinák) a Természettudományi Múzeum dolgozói által felfedezett és meghatározott csoportja igen értékes adatokat szolgáltatott a kérdés eldöntéséhez. Harmadik a rétegtani kérdések szempontjából ugyancsak rendkívül fontos és jelentős gyűjteményrészleg az egercsehi és távolabbi környéki (Tarnalelesz, Bekölce) lelőhelyekről begyűjtött ősmaradványtársaság. Ehhez is jelentős rétegtani megállapítások fűződnek s a képződmények kora körüli szakmai vita már nyugvópontra jutott. A kérdés eldöntésénél szerepet játszott itt is, hogy Legányi olyan nagy anyagot gyűjtött össze, aminek alapján biztosan megállapítható a képződmények kora. Ez a fauna összefügg az egercsehi széntelep képződési korának kérdésével. A széntelepek kutatásának elméleti alapja annak megállapítása, hogy milyen korúak a szénfedő és szénfekvő rétegek? Ha ti. a kutatás a fauna alapján biztosan igazolható „feküben" jár, akkor adott területen már elméletileg is megállapítható, hogy itt kőszéntelep gyakorlatilag nincs. Tehát a gyakorlat számára nemcsak útbaigazítást ad, hanem sokszor a költséges kutatófúrások létesítésétől is mentesít a kérdések elméleti kidolgozása. A kőszenek a középmiocén időszak elején keletkeztek, ezt az Egercsehi környékén a kőszéntelepek fedőjében lévő ún. Chlamysos homokkő bizonyítja. Schréter Zoltán, a terület kutatója innét írta le a Chlamys opercularis hevesensis nevű kagylót, mely jelzőszínt a kőszéntelep-kutatásoknál. De Legányi gyűjtésének feldolgozása adott bizonyítékot a kőszéntelep fekvőjének korára vonatkozóan is. Bekölce, Tarnalelesz környékén vízmosások, meredek dombok oldalán húzódó breccsás-konglomeratumból olyan faunát gyűjtött, melynek alapján ma már biztosan megállapítható, hogy a kőszénfekvő kora alsómiocén (burdigalai). Ezek a rétegek jól párhuzamosíthatok a bécsi medence (ún. Külső Alpi Bécsi medence) hasonló korú faunájával, sőt a bajorországi, franciaországi, csehszlovákiai képződményekkel is. Eger környékén vannak fiatalabb korú, gyengébb minőségű szenek is, így pl. a Szarvaskő környéki fás-lignites barnakőszenek. Ennek a kőszéntelepnek képződési ideje még nem tisztázott. Valószínűleg felvilágosítást ad majd erre az a Legányi által legújabban a szarvaskői hányóról gyűjtött gazdag fauna, ami feldolgozás után igazolni fogja, hogy ezek a barnakőszenek későbbi időkben, a miocén időszak végén képződtek. Oldalakon keresztül sorolhatnók még a gyűjtemény tudományos értékét, melyből ízelítőt ad a Múzeumban rendezett kis kiállítás. Ennek anyaga nemcsak a természettudományos érdeklődés felkeltését szolgálja, hanem buzdítás a tudomány önzetlen művelésére is, melynek szinte egyedülálló képviselője Legányi Ferenc. Csepreghyné Meznerics Ilona 64