Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Szántó Imre: Eger a Rákóczi-szabadságharc korában

ságába.

182 I. József császár 1711. március 6-án kelt kegyelmi diplomája, amelyben Telekesy Istvánt visszahelyezi minden előbbi méltóságába és javadalmába, többek között kiemeli a püspöknek azt az „érdemét" is a császár szolgálatában, hogy az egri vár állapotáról és az őrség helyzetéről információkkal szolgált és hogy hathatósan közreműködött a vár feladásában.

183 Ha a várban nem is tartózkodtak az ostrom idején kanonokok, ez a tény egyáltalán nem menti az Eger városában meghúzódó klerikális reakció hazafiatlan magatartását. Eger város kapitulációjának okát abban a minden reményt feladó általános demoralizációban kereshetjük, amely a szabadságharc belső ellentmondásainak kiéleződéséből, a reakció aknamunkájából és — döntő módon — a nemzetközi erőviszonyok kedvezőtlen alakulásából szervesen következett. Szirmay Antal írja naplójában 1710-ban: „Mivel penig ez idén Rákóczi népe desperálván progresszusirul (elveszítvén reményét dolga előremeneteléről — Sz. I.), már hadakozni nem akartak, amint Szepes várát, Ersekújvárat, Eperjest és Eger várát is többire sponte (önként — Sz. T.) felatták".

1sl Vagy miként a fejedelem írja Emlékirataiban: „Minden csekélyebb fontosságú várat fenyegetésekkel és ígéretekkel foglaltak vissza a németek". Eger kiemelkedő s erepet játszott a Rákóczi-szabadságharc korában. Az egész kuruc-mozgalom alatt Eger a fejedelem főhadiszállása; itt bontakozott ki a nemzeti királyság ígérete gyanánt — Esze Tamásnak, a Rákóczi-kor ismert szaktekintélyének szavai szerint — a sok színben csillogó fejedelmi udvar. Amikor pedig hanyatlóban volt a szabadságharc csillaga, a fejedelem utolsó reménysége Eger vára. Azt remélte, hogy Eger és Szolnok vára meg fogja tartani a szabadság ügyének a Tiszántúlt is legalább a következő év tavaszáig, amíg ő külföldi segítséggel újra kezdheti a harcot. A szabadságharc vezetői még mindig nem veszítették el reményüket; bíztak a kedvező fordulatban. Az orosz segítség reménye nem volt illúzió. Igen fontos lett volna, hogy a kuruc hadsereg kitartson az orosz segítség megérkezéséig. Károlyi Sándor azonban Rákóczi távolétét kihasználva 1711. május 1-én a nagymajtényi síkon áruló módon letétette a kuruc fegyvereket a császáriak előtt. Eger sok áldozatot hozott a szabadságharc érdekében és „tűz, fegyver és az keserves dögh halál miatt" kemény megpróbáltatásokon, súlyos csapásokon ment kereszt ül.

185 Az egriek Eszterházy Pál nádorhoz intézett kérvényükben az alábbiakban foglalják össze az elmúlt szabadságharc idején átélt megpróbáltatásaikat: „ . . . Keservesen érzi Pusztás Városunk az el múlt boldogtalan üdőben rajta történt ínségeket és veszedelmeket, a midőn kimondhatatlan nagy és sok kárainkkal, az Városbul kétszer is nem csak ki kergettettünk,mindenjavainktul meghfosztattunk, de Varasunk nagyobb részét tűzzel meghemésztetvén, hamuban lenni könyves szemekkel szemléllyük. Az Istennek kemény ostora a Pestis miatt is olly kevés számmal marattunk . . . Lakossaink közül számossan Városunkbul el szélettek, s el oszlottak, úgy annyira, hogy sok falukat megh szaporítván Varasunk nagy pusztássan maradott".

186 Eger 1700. évi — legfejebb ötezerre tehető lakosságának — csak n.integy harmadrésze vészelte át a nehéz időket.

187 Azok közül, akik Eger városában 1711 után éltek, „sokan az elmúlt esztendőkben itt nem lakván, vagy csak az idén (1712-ben — "*

:f Egri érs. gazd. lt. Acta intraneorum, rakt. sz. 157. Nr. 144. Nr. 23. 184 Dongó, Adalékok Zemplén vármegye történetéhez, VIII. évf. 271. I., Id.: Czobor, Új adatok 484. I. ltt;i EÁL Eger város jegyzökönyve, 1698—1706, 366. 1. '^EÁL Eger városi iratok, 1710—1720. B. IV. 47. 187 EÁL Eger városi iratok, 1717. Nr. 19. „ . . . nec tertialitas hominum contribuentium in eadem Civitate Agriensi supersit". 294