Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)
Szántó Imre: Eger a Rákóczi-szabadságharc korában
Járását ajánlotta a béke megteremtése érdekében. A vereségbe fulladt sziléziai hadjárat meghiúsulásával Rákóczinak a nyugati (francia) segítséghez fűződő reményei végleg meghiúsultak. I. Péter cár volt az egyetlen számbajöhető segítség. Bár a svédekkel élet-halálharcban álló cár nem adhatott katonai segítséget, de diplcmáciája révén segítségére sietett a magyar szabadságharcrak. Jemeljan Ivánovics Ukraincevnek, Péter cár követének, az volt a hivatalos megbízatása, hogy közvetítsen Ausztria és Magyarország között. Ukraincev Magyarországról keltezett augusztus 28-i levelében a következőket írja: „Habár nagy nehézségek árán, nagy hegyeken, meredeken köves utakon, sziklákon áthaladva, de isten segedelmével augusztus 19-én megérkeztem Rákóczi fejedelem őfelségéhez és a Magyar Királyság szövetkezett rendjeihez Eger városába". Bár az orosz közvetítés nem járt a kívánt eredménnyel, mert a Habsburg császár nem fogadta el az oroszok békeközvetítését — a bécsi udvar nem titkolta többé, hogy Magyarország fegyveres alávetésére törekszik — Ukraincev magyarországi útja megszilárdította a magyar—orosz kapcsolatokat. Küldetésének megvolt a maga pozitív jelentősége a magyar szabadságharc történetében. A trencséni csatavesztés után az orosz követ érkezése nemcsak a szabadságharc nemzetközi súlyát és tekintélyét öregbítette, hanem jelentős mértékben elősegítette a belső konszolidációt is a szabadságharc táborában. 10Sa A trencséni vereség után az elszéledt, elkedvetlenedett kurucokat már nem volt könnyű összegyűjteni. ,, . . . az egiiek mind elmaradtak" írja Bercsényi 1708. szeptember 1-én a fejedelemnek. 301 Rákóczi Perényi Miklóst bízta meg azzal a feladattal, hogy ,,mindgyárt Kegyelmedhez (Bercsényihez — Sz. I.) vigye fel hajdúit". 1 ""' Rákóczi szeptember 25-én távozott városunkból, miután a Felvidék két főhelye, Kassa és Eger védelméről megtette intézkedéseit. Ez volt Rákóczinak utolsó hosszabb időzése Egerben. Az egri vár — mint ismeretes — a török időkben a legnevezetesebb végvárak közé tartozott. Rákóczi korában pedig mind a Felső-Magyarországon, mind a TiszaDuna közepén folyó hadműveletek szempontjából elsőrangú stratégiai fontossággal bírt. A fejedelem 1704 óta, mikor Zinzendorf császári tábornok feladta, úgy megépítette, eleséggel, hadiszerekkel úgy megrakta, hogy — véleménye szerint — bármilyen erős és hosszú ostromot dicsőségesen kiállhatott volna. A fejedelem Munkácson kívül legszívesebben Egerben tartózkodott és De Rivière francia hadimérnök tervei szerint a hatalmas bástyák és kőfalak mellett töltésekkel s más védőművekkel is jól megerősítette. De Rivière János az egri vár közepén hatalmas, sokszögletű belsőbástyát építtetett, melynek későbbi felrobbantásából keletkezett a mai kálváriadomb. Még mielőtt Perényi Miklós átvette volna az egri vár parancsnokságát, Rákóczi úgy intézkedett, hogy a csekély számú őrség a Jászságon, Miskolc és Szendrő tájékán összegyűjtött jó fegyveresekkel legalább ezer főre szaporíttassék, s a várban levő német tüzérek helyébe pedig, — akikben nem bízott —, Kassáról és a kisebb erősségekből magyar és szlovák pattantyúsokat hozzanak. „Szükséges lészen idein parancsolni Sréternek, hogy inkább az idestova váracskákban commandíroztatott pattantyúsok közül szedje ki az tótokat s magyarokat s küldje helyekben egyenként az ide való németeket". 10 " 103 " Szederkényi, Heves vármegye története, IV. köt. 114. 1., Heckenast, A Rákóczi szabadságharc 114. 1., Váradi Sternberg János: Ukraincev, Péter cár követe Magyarországon 1708-ban, Századok, 1959, 2—4. sz. 233—251. I. 104 Archívum Rákóczianum, VI. 56. 1. 105 Archívum Rákóczianum, II. 357. 1., Komáromy, Perényi Miklós 127—128. 1. Infi Archívum Rákóczianum, II. 342—343. 1., Komáromy, Perényi Miklós 134. 1. 280
