Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Szántó Imre: Eger a Rákóczi-szabadságharc korában

a katonaság pedig felcsapván kurucnak, Bercsényivel együtt elvonult. Hiába próbálta Telekesy püspök különféle ígérgetésekkel eltántorítani a kurucok ügyétől Eger város magyar lakosságát, az egykori végbeli katonaságot. Ezek Bercsényi Miklósnak arra tettek esküt, hogy „Rákóczi Ferenc ellenségének (értvén felséges Királyunkat rajta) ellensége lesznek, s már a táborával együtt Fülek fele az eó' Felsége népe és hívei ellen meg is indultak". Telekesy később így emlékezett vissza ezekre az időkre: ,,. . . az egri piarcon letett erős hitüket ily hirtelen minden erőszak nélkül megszegték, hírem nélkül és minden akaratom ellen az eő Felséghe táborára indultak, elkeseredvén rajta magamat megh vontam. Kihez képest ők egri uraimék ily hirtelen, ne mondjam, rútul minden consensusom (beleegyezésem — Sz. T.) akaratom ellen, hittel tett fogadásokat megmásolták".

31 Telekesy István püspök e sorai nagyszerű tanúbizonyságot szolgáltatnak az egri magyarok kuruc érzelmeiről. A püspök sem ígérgetésekkel, sem kemény eskütétellel nem tudta megtartani őket a Habsburg király hűségén, ugyanakkor „minden erőszak nélkül", lelkes hazaszeretettől indíttatva sorakoztak fel Rákóczi zászlaja alá. Bercsényi Miklós generális 1703. november 7-én írta Károlyinak: „Az egriek holnap Kegyelmetek mellé föl ülnek ... az kapitányok Ordódy Uram".

32 Ordódy György Eger város kapitulációja után szállt a kuruc táborba.

33 Az ezredében harcoló egri vitézek derekasan helytálltak, amikor Ausztria és Morvaország szélein hadakoztak. Ordódy 1704. január 6-i levelében arról tájékoztatja Károlyit, hogy „Bécs tájáról érkezvén egy ember . . . referálja, hogy a minapi morvái actiónk annyira megtántorította volna a bécsieket, hogy Leopoldstadtbul egymást tapodta a nép, Bécsbe szaladván".

34 Majd február 20-án így ír: „Kiket egyszer is, másszor is levágtunk, elfogtunk morvaiak közül, teszen 300-ig valót. Ujabban most indulok nagyobb erővel Morvába, hogy annál nagyobb irruptiót (betörést — Sz. I.) tehessek".

35 Mikor Eger városát a fejedelem hűségére feladták, a katonák — mint láttuk — családjukat Heves és Borsod vármegyék különböző falvaiba szállásolták el. De mivel maguk Ausztria és Morvaország szélein hadakoztak, gondot nem viselhettek rájuk. Ezért 1704. február 11-én arra kérték a fejedelmet, gondoskodjék róluk, s adjon nekik kenyérre valót a hevesi uradalom konfiskált búzájából: „ . . . Amidőn Eger Várassát az el múlt ősszel minden kár nélkül az Nagyságod méltóságának hűségére fel attuk vala, cselédeinknek bent az ellenségh miatt nem lehetvén maradni, kénszeritettünk Nemes Heves és Borsod Vármegyékben falunkint mint egy két ezer hat száz személly cselédünket el hadni, vaghunk peniglen mind az ótátul fogvást Austria és Morva szélin Nagyságod méltóságának hűsségében ezren hadakoznunk. Minthogy azon el hagyott cselédünknek semminemű provisiót (bent maradván az varasban minden nemű élésünk) nem tehetünk, Nagysághod kegyelmességéhez alázatosan folyamodunk hogy szeghény el hagyott cselédink éhei megh ne halnának, az hevesi és hatvani confiscált búzákbul valamelly provisiót tétetni kegyeimessen méltóztassék"/

6 Az egri lovas és gyalog sereg kérésére — Rákóczi utasította Szatmáry Jánost, hogy 3000 köböl búzát adjon számukra.

37 31 Egri érs. gazd. lt. Liber II. Urbárium Bonorum Episcopatus Agriensis, praeprimis ab anno 1703 usque 1712 Episcopi Stephani Telekesy. 32 Esze, Kuruc vitézek folyamodványai 181. 1., Rákóczi Tár. II. 5. 1. 33 Esze, Kuruc vitézek folyamodványai 181. 1. 34 Archívum Rákóczianum, I. 57. 1. 35 Archívum Rákóczianum, I. 60—61. 1. Uo. I. 206. 1. 36 Esze, Kuruc vitézek folyamodványai 126—127. 1. A hevesi uradalom báró Glöckelsperg császári tábornoké volt, aki ekkor Szatmár várát védte a kurucokkal szemben. A hatvani uradalom Salm hercegé volt. 37 Uo. 269