Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)
Bakó Ferenc: Az egri műgyűjtemények története
A képtár megnyitásával egy időben folytak ugyanennek az épületnek a földszintjén egy másik állandó kiállításnak az előkészületei is. Itt, az emelettel azonos alapterülettel, nyolc helyiség állt a kiállítás rendelkezésére. A kiállítás témáját úgy kellett megválasztani, hogy tárgyai a múzeum saját anyagából kerüljenek ki, rendező a múzeum személyzetén belül adódjék és minél rövidebb időn belül megnyitható legyen. E körülmények figyelembe vételével a Múzeumi Osztály úgy határozott, hogy 5 teremben népművészeti 3 kisebb szobában pedig őslénytani kiállítást rendezzünk. Az egész kiállításrendezés szervező munkáival és a népművészeti rész tudományos rendezésével a múzeum igazgatóját bízták meg. A népművészeti rész újabb anyagához Domanovszky György adott segítséget, a természetrajzi részt pedig Andreánszky Gábor, Csepreghyné Meznerics Ilona és Kovács Lajos rendezték. A művészeti tervező és rendező Boreczky László, a kivitelezők pedig Poór Lili, Andor Lóránt, Horváth István és Marosán Lajos képzőművészek voltak. 1 ' 1 A kiállítás népművészeti részéhez nagy segítséget adott a Népi Iparművészeti Tanács és a Művelődésügyi Minisztérium Művészeti Főosztálya azzal, hogy az 1958. évi népi-iparművészeti kiállításról a rendező által kiválogatott tárgyakat megvásárolta és átadta az egri múzeumnak. így a népművészeti bemutatás két részre volt osztható: a hagyományos, régi Heves megyei tárgyak mellett kiállíthattunk modern, a jelenkor viszonyait kifejező alkotásokat is. A művészeti és technikai rendezés a színek változatos és merész alkalmazását, a teljesen műfénnyel történő megvilágítást és a kevés, de jellegzetes tárgy hatásos és tanulságos bemutatását tekintette céljának. A falakat minden teremben más színűre festették úgy, hogy mindenütt két színt alkalmaztak, az egymással szembenfekvő falakra azonosan. Az első terem két fala acélkék, a másik kettő világos szürke; a másodiké kávébarna és világos szürke; a harmadik téglavörös és világos szürke; a negyedik sötétzöld és világos szürke; a hatodik és a hetedik (természetrajzi) terem festésének rendszerét már nem az egyes falsíkok, hanem a geológiai korszakok határozták meg, s itt a sárga, fekete, téglavörös és acélkék színeket alkalmazták; az utolsó kisebb szoba minden fala világos szürke lett. A menyezetet mindenütt fehérre meszelték és a három sarok, ahol bútorok állnak, a színes falaktól ferde vonalakkal elválasztva, ugyancsak fehér, ami kihangsúlyozza a bútorok együvé tartozását és egyúttal enteriőr hatást is kelt. Az ablakokat mindenütt fehér vászonból szabott függöny takarja, a neoncső világítás nélkül alig lehet látni. A termeket függő, vagy falon elhelyezett égők nem világítják, csak a vitrinek belső fénycsövei, ill. a bútorok dobogójának peremére szerelt, rejtett, rivaldaszerű neoncsövek. A falak mentén mindenütt álló, lapos vitrint helyeztek el, a harmidik népművészeti teremben középre, de körüljárhatóan négy álló vitrint, melyet a menyezethez. ezüstösre eloxált alumíniumcsövek erősítenek. A negyedik teremben hasonló módon erősített, két kisebb tárló áll, azzal a különbséggel, hogy nemcsak a menyezethez, hanem a padlóhoz is csövek erősítik. A fali vitrinek felett minden teremben a kiállított tárgyakhoz kapcsolódó témájú falfestmény készüli, az őslénytani részben pedig ezeken kívül még különböző állatokat ábrázoló gipsz domborművek is. Az egész kiállítást — az első teremben — egy ilyen, de nagyobb méretű dombormű nyitja meg: a paraszti fonás, szövés három mozzanatának ábrázolása, mely a népművészetet a leginkább hivatott jelképezni. Tőle jobbra és balra cifraszűrt, illetve hímzett bőrruhákat: bundát és bekecseket láthat a látogató, az utóbbinak világos " ; Ld. A Dobó István Múzeum — Eger — népművészeti és természettudományi kiállítása. Bp. 1958. 20 4. 1. (Sokszorosított). 24
