Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)
Kovács Béla: A Dobó István Vármúzeum cseréppipái
A vizsgált anyagból — a formák változatossága miatt — nem volt könnyű a típusok alkotása. Arra törekedtünk leírásunkban, hogy egy-egy típus vagy csoport elkülönítésekor az ide tartozó összes változatokat leírjuk. Az egy típusba vagy csoportba sorolás nemcsak a formai egyezések alapján történt, hanem a felhasznált nyersanyag, az alkalmazott díszítés és a díszítési technika figyelembevételével is. „HOLLANDI" TÍPUSÚ PIPÁK Általános jellemzést adni erről a típusról nehéz, mert mindössze két darab alapján különítettük el a többitől. Formailag a XX. századig továbbélő hollandi keménycserép és porcelán pipákhoz hasonlítanak leginkább, bár a nyak és a fej hajlásszöge nem olyan tompaszögű, mint ezeknél, de 90 foknál nagyobb. A nehézséget még növelte az a tény is, hogy a típusba sorolt mindkét példány törött, mégpedig olyan helyen, — a nyaknál — amely az elkülönítés elsődleges mérvadója lehetne. így csak feltételezhetjük, hogy a két pipának valaha cserépszára volt. Ezt a feltevést arra alapoztuk, hogy a töredék-nyak átmérője a többi pipákhoz viszonyítva kisebb, fából készült szárat nemigen használhattak hozzá. A típusba tartozó 2. számú pipa bepecsételt díszítéséhez hasonlót a vizsgált anyagban nem találtunk. (VIII. tábla.) 1. Vörösesbarnára égetett, ívelt fejformájú. Szája csapott, a fej enyhe ívben megy át a körátmetszetű nyakba. A fej alsó részén alig kiemelkedő kidudorodás van. Nyaka törött, a fejen a peremnél háromszögletű kitörés van. M : 4,7 H : (5,00) (A zárójeles méretekkel a töredékeket jelezzük.) SzÁ: 2,3. Ltsz.: 62.21.57. VII. t. 1 2. Szürkésbarnára égetett, ívelt fejformájú. Szája enyhén csapott, a fej ívben megy át a körátmetszetű nyakba. A szájperemen 2—2 körbefutó, bekarcolt vonal között pecsétlővel nyomott rombuszalakú díszek vannak. A fej pecsétlővel nyomott rózsa- és levélmintákkal gazdagon díszített. Nyaka törött. M: 4.4 H: (4,6) SzÁ: 2,2 Ltsz.: 62.21.58 VII. t. 2. A díszítése: VIII. t. TÖRÖK TÍPUSÚ PIPÁK A török pipák a vizsgált anyagban számban a legjelentősebbek, első csoportjuk a díszítésben leggazdagabb és technikailag a legjobban elkészített. Ehhez a csoporthoz a nagyon jól iszapolt, változatos mintákban formált, kiválóan égetett, általában szürkésfehér darabok tartoznak. Díszítésük leggyakrabban bepecsételés, de sok darabon találunk fogaskerékkel nyomott mintákat is, kevesebbnél mázat. 11 A második csoporthoz tartozó darabok jól iszapolt agyagból, mintában készültek. Égetésük jó, színük általában vörös. Igen ritkán találunk bepecsételt, vagy fogaskerékkel nyomott díszt rajtuk, egy-két darabnál találunk csak mázat. Az első csoport szétválasztásakor a formai és díszítésbeli sajátságok mellett meghatározóak voltak a pipákon talált török mesterbélyegek. (Feloldásuk az igen 11 A pipákon talált díszítések hosszasabb stíluskritikai vizsgálata túlnőtt volna a dolgozat keretein. A török típusú pipák első csoportjának pecsétlővel nyomott díszítései között a szeldzsuk művészethez visszavezethető mértani díszek mellett (pl. 2. ábra: felső sor, középső minta; L. még I. t. 13.) az építészetben is ismert sztalaktit boltozatok és mihrábok (imafülkék) díszítőelemei is fennmaradtak. (Pl. 2. ábra: harmadik sor középső és ötödik sor első ábra.) Itt mondok köszönetet ifj. Dr. Fehér Gézának, aki a fentiekre lektori véleményében szíveskedett figyelmemet felhívni. 239
