Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)
Ifj. Fehér Géza: Hódoltságkori fémművességi kérdések. Az egri török ezüstkupa. Az egri várból származó török pecsétgyűrű
1. 1929-ben, az egri vár feltárásánál Pataki Vidor díszes fedeles ezüstkupát (1—5. kép) talált, amely kétségtelenül az oszmán-török ezüstművesség kiemelkedő emléke. 1 * Az egri Dobó István Vármúzeum gyűjteményében őrzött ezüstkupa leltári száma: 52. 264. 1. — A régészeti lelet a Gergely diák bástya területéről, mintegy 1,20 m mélységből származik. Kísérőleletei: Mátyás kori dénár, valamint XVÍ. századi spanyol tőr voltak. 11 A szájnyílása felé enyhén szűkülő, hengeres testű, helyenkint aranyozással díszített trébelt ezüstkupa kissé ívelten lefelé szélesedő abroncstalpon áll. Oldalán szögletes öntött fül van, amelyen egy téglalap alakú nagyobb kivágás mellett, alsó és felső tövét 2—2 nagyjából háromszögletű lyukkal áttört kétkarélyos csatlakozó résszel látták el. A szájnyílásnál körülfutó keskeny aranyozott abroncsot felső és alsó széle mentén két esztergályozott kettős koncentrikus körrel díszítették. Oldalán három hosszúkás, szabálytalanul kimaródott mezőben 12 egy-egy alul-felül palmettában végződő aranyozott, cizellált, csigásdíszű, szalagkeretelésű médaillon (4. kép) háromszor ismétlődik. A medaillonban körös poncolt alapon vonalkázással kereteit virágdíszek és levélindák hatszirmú virág körül csoportosulnak. Az edény talpát képező széles aranyozott abroncsot felül két, alul három körbefutó esztergált vonallal kereteit sáv díszíti, amelyen beütött körös poncolt alapon vésett vonalakkal kereteit stilizált ciprusfák és tulipánszerű virágdíszek váltakozva tízszer ismétlődnek (5. kép). A félgömb alakúra felhúzott fedélen az edény oldalához hasonló szabálytalanul kimaródott mezőben három kisebb csigadíszű szalagkeretelésű médaillon (З.кер) ismétlődik: belsejében körös alapon hatszirmú virág körül vonalkázott szélű levélindák csoportosulnak. A palmettaszerű levéldísz a fedél — fenti kissé csúcsosodó — medaillonjain hiányzik. Tetején tojásdad, nyolcgerezdes aranyozott gomb van, amelynek csúcsán kisebb kúp ül, hengeres nyakán pedig borda fut körbe. A fogó-gomb csavarmenettel illeszkedik a fedőre, hatágú csillagszerű anya rögzítésével. A fedél alján meredek, lefelé kissé szűkülő, 1,4 cm széles szalag képezi a peremet. E fölött öntött pártázat vonul, amely 22 stilizált liliomból áll. A liliomok között kis szabálytalan mélyített háromszögek ismétlődnek. A liliomok tövénél is hasonló dísz van. — A kupa teljes magassága tetővel együtt: 19,4 cm, magassága tető nélkül: 14,3 cm, szájátmérő: 9—9,2 cm, talpátmérő: 10,1 — 10,4 cm. A bemutatott ezüstkupán sem mesterjegyet, sem más olyan jelet nem találunk, amely alapján közelebbi korát meghatározhatnánk. Ezen felül az emléktárgynak készítési helyre utaló jellegzetessége sincsen. 10 A műtárgyat a VI. Török Történeti Kongresszus Ankarában 1961. X. 25-én tartott felolvasó ülésén „Macaristan'in Türk hakimiyeti devrinden kalma mimarî anïtlarï ve zanaat eserleri" (Magyarország hódoltságkori török építészeti és iparművességi emlékei) с előadásában röviden ismertette és vetített képen bemutatta ifj. Fehér Géza. Kivonata az előzetes kongresszusi tájékoztató 55—56. oldalain jelent meg. 11 Pataki Vidor szóbeli közlése. 12 Pataki Vidor a földből előkerült ezüstedény aranyozott díszítései közötti mezőben lilás elszíneződ ési réteget figyelt meg, amelyet zománc-maradványnak vélt. Ez az ibolyaszínű réteg azonban a kupa letisztításánál megsemmisült. — Major István ötvösművész véleménye szerint a szabálytalan szélekkel kimaródott edényfelületek nem alkalmasak zománcozásra. Szerinte a kupán eredetileg sem lehetett zománcréteg. Az edényt valószínűleg még a földben savas kimaródás érte. Ennek tulajdoníthatók a szabálytalan alakú, rücskös felületű mezők és a kupa alján mutatkozó marásfoltok. Az aranyozott, díszített részeken az ezüstnél savállóbb arany a kimaródástól megóvta a felületeket. — Pataki Vidor szíves szóbeli közléséért, Major István szakvéleményéért ez úton mondok köszönetet. 215
