Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Troján Marian József: Egy egri kőfaragójel és sziléziai vonatkozásai

másik jel meghatározásánál. Ez a jel a kassai kőfaragónak tulajdonítható (6-7. kép), amire már Csemegi József is felfigyelt az egri székesegyházról szóló tanulmányában. Idézem: ,,. . . a déli középső' pillér alulról számított öt kvádersorán többek között eló'fordul olyan kőfaragójegy is, amelynek mása egy 1486-tal datált kassai sírkó' közepén címerszerüen pajzsba foglalva található. A sírkő tehát Egerben dolgozott kőfaragó tetemét takarta, aki csak az építkezés kezdetén működött közre, mert azután elragadta a halál".

1 Mint ismeretes, Kassa egyházi szervezet szempontjából Egerhez tartozott és századokon keresztül Lengyelország és Magyarország között közvetítő szerepet játszott. Nem egy sziléziai vagy krakkói származású kőfaragó városi jogot szerzett ott magának. Elég, ha csak Nicolaus Crompholz de Nyssá-t és Johannes Cimerman de Olzil-t (Öls-Olesnica?)

5 említjük meg, akik az 1490-es években a Szent Erzsébet templomot restaurálják." Ezek után talán nem tekinthetjük véletlennek, hogy a kassainak vélt kőfaragóval együtt dolgozik Egerben egy olyan kőfaragó, akinek itt talált jele egyezik a boroszlói jellel (8—13. kép) Nem hagyható figyelmen kívül Csemeginek az a megállapítása sem, hogy az egri székesegyház alaprajzilag Dél-Németországban talál előképet, díszítésben viszont cseh és sziléziai befolyásra utal.

7 A vizsgált jelek a következő helyeken fordulnak elő: Az egri gótikus templom maradványain: 1. Szent István szobor posztamensét képező középső pillér déli oldalán, alul az első sorban (3., 8. kép). 2. Ugyanott, alulról számítva a 6. sorban profilozott tagozaton (9. kép). 3. Ugyanott, de az északnyugati sarkon, a kassai kőfaragójellel egy sorban). (2., 10. kép). 4. A Szent István szobortól keletre lévő (részben a bástyafalba befalazott) csonka pillér déli oldalán, alulról számítva az első profilozott tagozaton. (4., 11. kép). 5. Ugyanott az északi oldalon (5., 12. kép). 6. Ugyanott az északi oldalon (5., 13. kép). Másodlagosan beépítve a gótikus épület (volt püspöki palota) északi homlokzatának nyugati részén. A jelek vizsgálatát összekötve a kő megmunkálásának módjával, érdekes eredményekre juthatunk. Kitűnik, hogy a jellel ellátott kváderkő, valamint profilozott tagozatok felülete megegyezik és határozottan elválik a más jelekkel szignált kőfelületektől. Ez csak olymódon magyarázható meg, hogy az ezzel a jellel ellátott kődarabok egy-ugyanazon kőfaragó munkájának eredményei. A megmunkálás módját vizsgálva tapasztaltuk, hogy a kassainak tulajdonított jellel ellátott kövek egyenletes vésőkezeléssel végzett megmunkálás nyomait mutatják. Ez a megmunkálás-eredmény jól szemlélhető a 6. sz. ábrán bemutatott jegylenyomaton. Ezzel szemben a másik vizsgált jelet tartalmazó kőfelületek sokkal durvább megmunkálásúak és szembetűnően mélyebb, szabálytalanabb vésőnyomokat tartalmaznak. (3., 4., 8—12. képek.) Ezek a megmunkálási módra utaló jellegzetességek az azonos jelű köveken következetesen előfordulnak. Egy esettől eltekintve az összes felsorolt jelek in situ találhatók, ami nagyon fontos körülmény keletkezésük idejének meghatározása céljából. A kassai jel datálására és arra alapozva, hogy az két ízben is közvetlenül a meghatározandó jel mellett található, következik az, hogy a bennünket érdeklő kőfaragó a kassaival 1486 táján dolgozott együtt. Előtte és utána dolgozott-e, azt nem tudhatjuk. Több mint valószínű, hogy Egerből elment, mert, ahogyan Csemegi írja: 206