Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)
Bakó Ferenc: Az egri műgyűjtemények története
lî. ÁLLAMI MÚZEUM A BUTLER-HÁZBAN Az egri múzeum történetében az 1949. esztendő gyökeres változást hozott. A városi tanács a XVIII. századi, ún. Butler-ház földszinti és emeleti helyiségeiben múzeum szervezését kezdte meg. A múzeum előbb városi jellegű volt, de 1950-ben, a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának megalakulása után, amikor állami kezelésbe került, Heves—Egri Múzeum néven megyei hatáskört kapott. Ebben az időben ez volt az egyetlen múzeum Heves megyében. Később az intézmény neve Dobó István Múzeum-ra változott. A Butler-házat 12 története mellett fekvése és méretei is alkalmassá tették múzeum számára, mert a város szívében, a várba vezető útvonalon, tehát az idegenforgalomtól látogatott helyen fekszik, helyiségei pedig — akkor — bőven elegendők voltak a muzeális anyag tárolására, kiállításra és irodák, műhelyek elhelyezésére. Igazgatójává Nagy Barna művészettörténészt nevezték ki, aki 1951-ig vezette a múzeumot. Az első időkben mellette csak egy fizikai dolgozó, majd egy félműszakos adminisztrátor és később — Legányi Ferenc személyében — még egy félnapos tudományos kutató működött. A múzeum történetének erre a korszakára a határtalan lelkesedés a jellemző: Legányi Ferenc országoshírű gyűjteményét viszi a múzeumba, ahol attól kezdve állami költségen fejleszti, gyarapítja; Schönwitzky Bertalan, a félnapos adminisztrátor és Gallasy Lajos, a félnapos teremőr, munkakörét messze túlhaladóan, szinte társadalmi munkaként foglalkozik a múzeum szervezésével, fejlesztésével, melyre nemcsak szerteágazó társadalmi kapcsolataik, hanem képzettségük, illetve egyéni érdeklődésükkel szerzett szakismereteik is alkalmassá tették őket. Megalakulásának első éveiben átvette az állami múzeum az érseki gyűjteményt, melyet dr. Czapik Gyula érsek 1950-ben ajánlott fel az államnak. Sajnálatos módon a tárgyak nyilvántartási mellékletek nélkül kerültek a múzeumba, ezért azonosításuk csak a nyomtatott katalógusok alapján volt lehetséges. Ebből következően a képzőművészeti gyűjteményt tudták a legmegbízhatóbban azonosítani és ebből a teljes képtárat, azaz 707 db-ot Nagy Barna be is leltározott és ellátott a szabványos leírókartonnal. Az új múzeum átvette a várásatások ingó és ingatlan vagyonát, a füzesabonyi falumúzeumnak és a ciszterci gimnázium szertárának a háborús pusztítások után megmaradt roncsait is. Az utóbbi két gyűjtemény tudományos értékét erősen csökkenti az, hogy a tárgyak lelőkörülményei ismeretlenek. 1951. áprilisában Barcsay Amant Zoltán gyűjteményének rossz állapotban, leltári napló nélkül maradt töredéke került a múzeum tulajdonába, majd később, ugyanebben az évben a Gárdonyi ház. ia Az épület történetére vonatkozóan ld. Breznay L—Karczos В.: Egri képeskönyv. Eger, 1937. 25. 1. és ennek alapján Gerö L.: Eger. Bp. 1954. 45. 1. — Ez a háztörténet azonban teljes mértékben elavult. A Heves megyei Műemléki Topográfia adatgyűjtése (Eger város iratai, Soós I. levéltáros adatai és Voit P. közlése) nyomán a házat Butler Lajos János — Eger városparancsnokának, Butler Lajos Józsefnek unokaöccse — vásárolta 1711-ben Jung Jánostól. A ház 1796-ig volt a Butler család kezén. Butler Gábor fia, János (Mikszáth: Különös házasság regényhőse) 1796-ban elcserélte a házat Keglevich gróf Bródy S. utcai (8. sz.) házával. Keglevich 2000 Ft erejéig renováltatta, de csak 1826-ig maradt a Keglevich család birtokában: 1826 és 1828 között Keglevich István sógora, Körver János hadnagy volt a tulajdonos, akitől Butler János 20 000 Ftért visszavásárolta. A házat Butler 1830-ban rokonának, Barkóczy Lászlónak ajándékozta, utóbbi pedig 1835-ben átadta a városnak laktanya céljára. Az egriek ezért a Kossuth u. 26. sz. Butler házat sokáig Barkóczy-kaszárnyának hívták. A házat még 1887-ben is kaszárnyaként használták. A XX. században járásbíróság, siketnéma intézet és középiskolai internátus foglalt helyet benne, 1958 óta pedig az Idegenforgalmi Hivatal kezeli és turista-, ill. diákszálló célját szolgálja. 12
