Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Bakó Ferenc: Az egri műgyűjtemények története

Míg az ásatás első éveinek földmunkáit diákok és katonák végezték minden ellenszolgáltatás nélkül, addig — a Setét-kapu és az első kaszárnyaterem kitisztítása után — 1927-től kezdve a városi tanács évi 500 pengőt folyósított, melynek terhére állás nélküli ún. szükségmunkásokat lehetett foglalkoztatni. Ez a rendszeres támogatás lehetővé tette már azt is, hogy a bizottság egy-két állandó bérmunkást fogadjon fel. Már ebben az időben megkezdődött a feltárt részek bemutatása is: a Setét-kaput és a kaszárnyatermet fáklyával, gyertyával, kézi lámpákkal világították meg. A látogatóktól 20 fillér belépődíjat szedtek, mely évente tekintélyes összegre rúgott. Ezt a pénzt is az ásatás költségeinek fedezésére fordították. Ekkor lépett az ásatási bizottság szolgálatába Ignácz Sándor, aki először mint ásatási munkacsapat vezető, majd mint a földalatti építményeket bemutató idegenvezető és pénztáros egész életén át, 1962-ig tevékenykedett a várban. Az ő személyében a bizottság arra az emberre talált, aki becsülettel, szeretettel s talán hivatástudattal képviselhette a bizottságot a gyakorlati élet számos területén. 1929-től kezdve a munkálatok a Műemlékek Országos Bizottsága közreműködésével, segítségével folytak. A társadalom legszélesebb rétegei részéről megnyilvánuló érdeklődés indokolttá tette a villany bevezetését a földalatti kaszárnyatermekbe. Ettől kezdve a látogatottság és a bevétel még nagyobb lett. A bizottság, melynek tagjait olyan lelkesedés fűtötte, hogy fáradozásukért anyagiakra nem tartottak igényt, leleményes volt a pénzügyi források felkutatásában és kiaknázásában is. A harmincas években a templom-romok feltárása során felszabaduló több ezer köbméter földet a MÁV-nak adták el olyan feltétellel, hogy az elszállításról a MÁV gondoskodott. Később egri emléktárgyakat készítő kerámia műhelyt állítottak fel és borkóstolót nyitottak, hogy a bevételeket fokozzák. Az egyre növekvő idegenforgalom lehetővé tette az emeleti kaszárnyatermek, a Gergely udvar, az ágyútermek és végül a falakban futó folyosók (controminák) kitisztítását és helyreállítását. A feltárások a második világháború kitörésével akadtak meg. Az ásatási bizottság felbomlott, Pálosi és Pataki elkerültek a városból. A bizottság utolsó ténykedése. 1949-ben a ciszterna folyosó víztelenítése volt. A több mint 10 évig folyó szorgos munka nemcsak a fent említett földalatti építményeket és a székesegyház romjait tárta fel, hanem tekintélyes mennyiségű és nagy tudományos értékkel bíró régészeti és művészettörténeti anyagot is eredményezett. A földszinti kaszárnyatermekben sírkövekből, valamint a román és gótikus székesegyház faragott köveiből lapidáriumot rendeztek be, az emeleti kaszárnyatermekben pedig az ásatás során napvilágra került fegyvereket és különféle használati tárgyakat mutattak be.

ü A bemutatások bár úttörő jelentőségűek és népművelő szándékúak voltak, meg kell mondanunk azt is, hogy az esetlegesség, a kezdetlegesség, a technikai hozzánemértés jellemezte azokat. A mai értelemben vett installációról beszélni sem lehet: az ormótlan, egyszerű kivitelű, üvegezett tárlókba minden restauráló kezelés híján, magyarázó szövegek nélkül helyezték el a bizonyos szempontok szerint csoportosított tárgyakat. A hiányosságok oka semmiképpen sem az ásatási bizottság nemtörődömkori bortizedjövedelmei és a mohácsi-vész korabeli pincéi. Nemzeti Újság 1927. VII. 8. sz. — A középkori székesegyház feltárt romjaival kapcsolatosan Csemegi József végzett tanulmányokat: Fejezet az egri várszékesegyház építésének történetéből. Bp. 1935. Kny. A Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönyé-bői. 1—23 1. — Uő.: Az egri várszékesegyház jelentősége a XII. században. Arch. Ért, Új folyam 48. k. Bp. 1935. 217. skk 1. 9 Ld. : dr. Lénárt J. : A vár-ásatások kezdete s lefolyása. Kézirat. Eger, 1962. 1—21. A Dobó István Vármúzeum Helytörténeti Adattárában. lu