Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

József Tudományegyetem archaeologiai intézetéből), VIII. 1-2. Szeged, 1932. 122248. pp.; Jerem Erzsébet-Facsar Géza-Kordos László-Krolopp Endre-Vörös István: A Sopron-krautackeri vaskori telep régészeti és környezetrekonstrukciós vizsgálata. Archaeologiai Értesítő, 111. (Budapest, 1984) 2. 141-169. pp.; T. Juhász Irén: Az Orosháza-gyopárosi szkíta temető. Le cimetière scythe de Orosháza-Gyopáros. Archaeologiai Értesítő, 103. (Budapest, 1976) 2. 231-252. pp.; Laczus, G.-Párducz, M.: The Scythian Age Cemetery at Vámosmikola. Acta Archacologica (Academiae Scientiarum Hungaricae), XXI (Budapest, 1969) 1-2. 217-234. pp.; Németi, loan: Das späthallsattzeitliche Gräberfeld von Sanislau. Dacia (nouvelle série), XXVI. (Bucuresti, 1982) 115-144. pp.; Párducz Mihály: Hejőkeresztúri szkítakori lelet. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, II. (Miskolc, 1958) 73-78. pp.; Párducz, M.: The Scythian Age Cemetery at Tápiószele. Acta Archaeologica (Academiae Scientiarum Hungaricae), XVIII. 1-4. Budapest, 1966. 35-91. pp. 29. lelőhely (május 8.) Délnyugati halárrész, Harmadik-dűlő, Nagyiván-Tiszaörs műút Illusztráció: 2. kép, 21. kép és 25. kép 1 Ha Nagyiván felől Tiszaörs felé tartunk az autóúton, a falu szélétől úgy 2,5 kilométerre, a Harmadik-dűlő délnyugati sarkában egy sírhalmot találunk, mely jelen lelőhely. Az út és az árok déli oldalán magasodik, éppen azon a ponton, ahol Nagyiván, Tiszaörs és Kunmadaras közigazgatási halára összefut. A szintvonalas tízezres térképen is az vehető ki, hogy az itt délkelet-északnyugati nyomvonalon haladó út építésével északi oldalán bolygatás érte, mely közel felét vitte el. Eredetileg olyan 40-60 m átmérőjű lehetett, kör vagy ovális alaprajzú. Formája megállapíthatatlan. Teteje - melyen magassági ill. háromszögelési pont található „in situ" - a térkép szerint 96,2 m-re van a tenger szintje fölött. Környezetéből, mely kissé tagolt domborzati formákat mutat és művelt terület, 5-6 (vagy csak 4-5) m-re emelkedik ki. A kurgán fűvel benőtt, fedett, rajta és közvetlen mellette akácfák vannak. 30. lelőhely (május 11.) Nyugati halárrész, Harmadik-dűlő (középső régió) Illusztráció: 2. kép Az archeológiái-topográfiai pont a falu nyugati peremétől 2,5-2,6 km-re északnyugatra található, a Harmadik-dűlő középső zónájában. A Bürök-halom (8. lelőhely) innen déli irányban, cca. 800 méternyire magasodik. A hely a már többször említett (pl. a 9-10. lelőhelynél) dél-északi nyomvonalú, kanyargós vízfolyásmeder nyugati oldalán fekszik, tulajdonképpen egy méter, másfél méterre kiemelkedő térszin(t)-formán, melyet gyepes, „tocsogós", nádasos környezet vesz körül. A szálláshely az erecske egy kanyarulatának védelmében, 90-90,5 m tengerszint feletti magasságon terül el. A középkötött talaj a helyszíni szemle idején szántott, tárcsázott, jól megfigyelhető volt. A leleteket hozzávetőleg 80-120 m átmérőjű felületen gyűjtöttem. Némi állatcsont mellett tucatnyi edénytöredéket tudtam összeszedni. Ebből néhány egészen jellegtelen (őskori?) volt. A jó anyagú, korongolt, szürkés és barnás,