Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)
Ehelyütt összefoglalom néhány mondatban a ház konyhai, háztartási edényeinek sajátosságait. Anyaguk kaviccsal-homokkal soványított, tett melegítésre-főzésre, tehát tűzre alkalmassá, használhatóvá. Gyorsan forgó fazekaskorongon készültek és általában, zömmel szürkés színűek. A kormos-füstös töredékek között előfordult néhány tipikus 5-6. századi peremrész. Fésült hullámvonal-köteges és karcolt vonalas oldaldarabok is előjöttek. Több cserép "hullámzó" felszínű ill. falú volt, mely úgyszintén ennek az időszaknak a sajátja. Ritkább lelet egy, a főző-alkalmatosságok anyagához hasonló korsóperem, a letörött fül nyomával, tapadási helyével. A Kárpát-medence térségében többek között a döntően 6. századi Ipotesti-Cindesti-Ciurel kultúra munténiai emlékanyagában lelhetünk edényeink párhuzamaira. A hasonlóságok a faktúrát, a korongolás technikáját, a kiégetést, a díszítést, a formát, a méretet, stb. mind-mind magukban foglalják. A kelet-havasalföldi fazekaknál is megfigyelhetőek a lábbal hajtott korong használatának nyomai: omfalosz, bordák-hornyok, "hullámzó" edényfal, a levágás jelei az aljrészen. Ugyancsak szemcsés, érdes anyagúak és főként szürke árnyalatúak (a redukciós égetési technológiából adódóan). Díszítésükre a karcolt vízszintes és hullámvonal kötegek a jellemzők - amennyiben előfordulnak. Dulceanca I. és II., Bucuresti (Bukarest)-Ciurel és -Soldat Ghivan pompás telepleletei a legreprezentatívabbak az utóbbi két évtized publikációinak sorában (Vékony 1974, Dolinescu-Ferche 1974, Dolinescu-Ferche 1981, Dolinescu-Ferche 1984, Dolinescu-Ferche 1986, valamennyi passim). Az V. szelvény közvetlen környezetében, nyugati irányban, a lejtő felé eső részen, 5-7 méterre objektumra utaló nyomokat figyeltem meg. A szántásban hosszabban elnyúló, néhány m-es foltban égett föld ill. patics kupacok, halványan látszódó hamucsomók voltak. Leleteket is találtam: fenőkövet, malomkövet, szürke gepida cserepeket és durva kerámiát. Mindezekből korai Meroving-kori telepobjektum jelenlétére lehetett következtetni. 1990. november 3. V. kutatóárok E objektum Miután a ház "kultúrrétegét" eltávolítottuk, aprólékos bontással tisztáztuk az oldalfalakat, a járószintet, ill. az ebbe mélyedő beásásokat. A függőleges falak közül az északi maradt meg legteljesebben az északnyugati sarokkal; hossza kb. 320 cm volt, s majdhogy pont nyugat-keleti irányú (4° eltéréssel délnyugat felé). Középső részén, síkjából kitüremkedve ovális, úgy 60x30 cm-es, 6-8 cm mély gödör helyezkedett el. A gepida házépítésben igen ritka jelenséget, padkát találtunk a fal mentén. Ez a vízszintes, ill. kelet felé néhány cm-rel emelkedő földpad teljes hosszúságban futott, 40 cm széles volt, s kb. 20 cm és 15 cm mélyen húzódott a megnyesett felület alatt (a járószinttől középen 20 cm-es magasságot mértem). Bontás során úgy tűnt, hogy szélét mintha karélyosan alakították volna ki (?). A lakóépület nyugati és déli fertályán csupán csak hozzávetőleges falat tartottunk meg, mivel itt a korábbi, egymással is homogén elszíneződésű gödrök és a keleti germán objektum betöltődése elválaszthatatlanul összemosódott. Ezek, ik a vermeknek a vonala világosan kirajzolódott viszont az építmény padlóján. A 40-45 cm mélyen húzódó, vízszintes-egyenletes járószint bontásánál konstatálni lehetett,