Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

A lelőhely a 25-26. számúnak a szomszédságában, a tumulusztól dél-délnyugatra 100-200 m távolságra terül el, a Sarkad-ér északi oldalán, 89-90 m tengerszint feletti magasságú „magaspart"-on. Ez a tízezres térkép tanúsága szerint 2-3 m-re emelkedik ki a vízfolyás medréből. Egy pregnáns magaslatról van szó, úgy 100-150 m átmérőjűről, melyet azonban nehezen tudtam bejelölni. Tény, hogy közvetlen az ér partján fekszik, s hogy - értelemszerűen - horhos választja el a Fő-Sarkad-halomtól. Nyugatra a szintvonalak észak felé kanyarodnak, mely terület egy északról érkező erecske „medencéjéhez" tűnik tartozni. Nagysága, formája alapján - és részben a rajta gyűjtött leletanyagból kiindulva - elvileg teli is lehetne. A terep közepesen ill. rosszul volt megfigyelhető a napraforgószár és a gyomnövényzet miatt. A környék gyakorlatilag „bejárhatatlan", gyep. Az alább részletezésre kerülő három korszak emlékeit átlagos sűrűségben találtam. Együttesen közel 70 darab tárgyat csomagoltam. Kb. kéttucatnyi durva, atipikus edénytöredéket nem tudtam pontosabban meghatározni, minthogy őskoriak. Hozzávetőleg 15 régészeti lelet legtágabban a középső bronzkor és a korai vaskor (Hallstatt) második fele közötti időszakra volt tehető, talán az i.e. 2-1. évezred fordulója körüli évszázadokra. Jellemzi ezt a kerámia-csoportot a barnás és feketés szín, az általában fényezett felület (csak az egyik vagy mindkél oldalon). Zömmel vastagabb oldal-töredékekről van szó. Pregnáns az ívelten árkolt, kannelúra-díszes cserép - a koncentrikus bordák egy esetben talán bütyökdíszt veitek körül. Találtam egy finom, vékonyfalú, polírozott aljrészt. Féltucatnyi olyan edény-töredéket lehetett kiválasztani, amelyek korongolt készítés-technikájukkal a késő-vaskorra (Latène A-B?) vagy a római korra utaltak. Szürke, réteges törés-felületű oldalrészek voltak (ide tartozik egy függőleges falú-peremű durva cserép is?). Több mint tucatnyi keramikadarabot a középkorra - 11/12-14/15. század - tudtam datálni. A hajdani edények, főként fazekak homokkal dúsan kevert anyagúak, lassan forgó? korongon készítettek voltak, szürkés és barnás színűek, közepes és vékonyabb falvastagságúak. Előfordult néhány profilált, galléros perem, valamint aljrész. Az oldalak némelyikén behúzott egyes hullámvonalak és egyenes vonalak (csiga alakban?) láthatók. A begyűjtött kevesebb kő, patics és állatcsont szokványos teleplelet. Irodalom (a bronzkori-vaskori emlékekhez): Ecsedy István-Kovács LászlóMaráz Borbála-Torma István: A szeghalmi járás. Békés megye régészeti topográfiája IV/1. Magyarország régészeti topográfiája 6. Budapest, 1982. (269-277. pp. 27-35. tábla); Kemenczei, Tibor: Die Siedlungsfunde der Gáva-Kultur aus Nagykálló. A gávai kultúra teleplelctei Nagykállóról. Folia Archaeologica, XXXIII. (Budapest, 1982) 73-95. pp.; Kemenczei, Tibor: Die Spätbronzezeit Nordoslungarns. Archaeologia Hungarica (series nova) LI. Budapest, 1984.; Kovács Tibor: A hajdúbagosi bronzkori temető. Bronze Age Cemetery at Hajdúbagos. Folia Archaeologica, XXI. (Budapest, 1970) 27-47. pp. 28. lelőhely (május 8. és 13.) Északnyugati határrész, Harmadik-dűlő, Sarkad-ér, Közös-NagyTapos, Örsi (aszfalt)út Illusztráció: 2. kép, 3. kép, 10, kép 28/6-14, 11. kép 28/1-4, 16. kép, 18. kép A, 19. kép B és 20. kép A