Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

len, mivel fedett, „puszlás", gyepes. A délnyugati oldalon füves, zsombékos mélyedés húzódik. A viszonyok igen megfelelőek voltak az adatgyűjtéshez; a táblát boronált-tárcsázott állapotban jártam be. A talaj középkötöttnek ill. lazábbnak mutatkozott. Egyetlen zavaró körülményként csupán a lelőhely déli felében húzódó két füves-gazos sávot lehet említeni (ámbár épp a „legizgalmasabb" helyen). A régészeti nyomok 200-250x200 m kiterjedésüek, így nemcsak a magaslaton vannak, hanem az azt kerítő lapályosabb zónát is magukban foglalják. Sőt, a telepjelenségek súlypontja nem azon, attól délnyugatra volt. Ez a flekk max. 80-100 m átmérőjűként mutatkozott, lazább, szürkésebb/világosabb, elütő árnyalattal, leletsűrűsödéssel. Máshol inkább csak szórványosan gyűjtöttem anyagot. Az említett flekk déli felén, úgy 30-40 m-es felületen belül egy-két ponton élénk, „nyers" hamurögöket hozott felszínre és húzott el 4-5-6 m hosszant az eke. Minden valószínűség szerint (kora-középkori?) objektumok, gödörházak, stb. nyomai lehetnek. A három alkalommal végzett helyszíni szemle során összesen közel 400 darab régészeti leletet gyűjtöttem. Ebből három és félszáz volt kerámika és háromtucatnyi egyéb tárgy. Utóbbiak megoszlása: üveg (vitrum), orsógomb (fusus), 4-5 darab fenőkő (cos), 16 darab malomkő-őrlőkő (lapis molaris), kő/kova pattinték - silex 2 darab, vassalak (stercus ferri), „rendes" salak (scoria), valamint 9 darab patics és 2 darab állatcsont (pusztán reprezentáció gyanánt). A kerámika közölt van egy olyan együttes - tucatnyi-kéttucatnyi? -, amely annyira atipikus, hogy az őskoron belül pontosabban meghatározhatatlan; római koriak és népvándorlás koriak is lehetnek. Jól azonosítható a szkíta emlékanyag (a korai és a kései vaskor fordulójáról), kb. félszáz - ám nyilván több - edénytöredék révén. A korongoltakra a jól iszapoltság, a barnás és szürkés szín, a vékonyabb és közepes falvastagság a jellemző. Több cserép réteges törésfelületű, középen sötétebb sávval. Általában polírozatlan, matt felszínűek. Előfordul néhány töredékes perem, enyhén profilált aljrész - a zöm azonban oldalfal. Ez utóbbiak cgynémelyikén bekarcolt vonal is látható. Egy másik La Tène A-B korúnak tűnő kerámia-fajtát szemcsés, homokos-kavicsos soványítású, barnás tónusú, különböző falvastagságú oldalrészek alkotják. Ehhez viszonyítva több a durva, törmelékes anyagú, kézzel formált, barnás, foltos oldaltöredék. Római császárkori, szarmata agyagkészítmény 150-200 darab. A korszakjelzőbb (gyors)korongolt anyagban kb. 100 darab a szürke, felszáz pedig a téglaszínű. Szokásosan kövér nyersanyagból készített, keményre (ún. „cement-keménységűre") égetett, fényezett és fényezetlen, változatos falvastagságú leletek, számos alkalommal sávos törésfelülettel. A fenékrészek sorában mind egyenesen „levágottak", mind profiláltak megtalálhatók. Jellemzőek a megvastagodó, kifelé ívelődő peremek, de van ún. Krausengelass formájú szájrész is. Találunk példát az oldalfal átlyukasztására. Formai szempontból nyilván tálakról, fazekakról, korsókról, s egykét vaskos fragmentum alapján tároló-edényekről van szo. A díszítésnél a gyakori besimított minták tűnnek föl, így függőleges vonalakból álló zóna és hullámvonal. A szabad kézzel készített konyhai alkalmatosságok törmelékes anyagú, általában barnás fazekak voltak/lehettek. A féltucatot meghaladja a kaviccsal-homokkal szemcsésített (tűzállóvá tett), lábbal hajtott fazekas-szerkezeten fölhúzott, szürkésbarnás színű fazéktöredékek száma. Jellegzetesek a pregnáns korong(olás)-nyomok.