Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

20 m méretű világos, porhanyósabb elszíneződés felületén közel tucatnyi edénytöredéket szedtem össze. Előfordult egy-két őskori, közelebbről meghatározhatatlan cserép (perem és oldal). A többi dúsan szemcsés - homokkal soványított - agyagból korongolt edények fragmentuma. Főként élénkebb barnás színűek, de szürkék is akadtak. A falvastagság közepes, a törés néhánynál sávos. Egy vaskos peremdarab (bogrács?) kivételével valamennyi oldaltöredék, melyek némelyikén mintha kopott, függőleges? seprűzés lenne kivehető. Az emlékanyag leginkább Árpád-korinak látszik. 10. lelőhely (május 7.) Északnyugati hat árrész, Harmadik-dűlő, Karsai-halom Illusztráció: 2. kép, 3. kép és 21. kép A tumulusz. (korhány) a község központjában álló templomtól északnyugati irányban, légvonalban 3,4-3,5 km távolságra helyezkedik el. A 9. pont alatt leírt magaslat északi végén található. Szabályos kör-ovális alapterületű, úgy 30 m átmérőjű. A mezőgazdasági művelés alá eső halom körvonala laposan ívelődő. Tengerszint fölötti magassága 93 m, környezete fölé kb. 3(-4) méterre emelkedik. Rajta és közvetlen mellette régészeti leletet nem találtam. 11. lelőhely (május 7.) Északnyugati határrész, Harmadik-dülő (északkeleti rész) Illusztráció: 2. kép, 3. kép, 6. kép 11/7-10, 18. kép A-B és 20. kép A A régészeti-topográfiai pontot a községtől északnyugatra, a szélső lakóházaktól kb. 3 km-re vettem föl, a Fekete-tanyával (juhászat, Új Élet Tsz) jelölt gazdasági épületegyüttestől 700-900 m-re délnyugatra, a Harmadik-dűlő északkeleti peremén. Ezen a részen dél-északi irányban egy dűlöút fut, mely határa keletről a szántóföldnek, nyugatról a töretlen gyepnek, legelőnek. A lelőhely egy ovális, 100120x50-70 m nagyságú, 91 m tengerszint feletti magasságú felszínalakulatra és annak közvetlen északkeleti mellékére esik. A magaslatnak déli oldala a sűrű vegetáció - lucernaföld - folytán teljességgel megfigyelhetetlen volt. Másutt a szántott, eltárcsázott középkötött (ill. kissé lazább) talaj igen kiváló megfigyelési lehetőségeket kínált. A lelőhely (-részlet) kiterjedése 120-140x100-120 m, súlypontja a „magaslatira esett úgy 50 m átmérőjű felülettel. Itt átlagosan ill. sűrűbben gyűjtöttem leleteket. Az északkeleti lejtőn egy cca. 3-4 m-es körzetben több pelyvás, pirosra égett agyagtapasztás-darab hevert, ami alapján konkrét telep-objektumra (házra? gödörre?) következtethetünk. Összesen közel másfél száz tárgyat szedtem, cserepet és féltucatnyi egyéb telepleletet (malomkövet-örlőkövet, paticsot, állatcsontot). A legkorábbi anyag vaskorinak, szkítának tűnik (?). Tucatnyi jól iszapolt anyagú, korongolt, matt, szürkésbarnás árnyalatú, réteges törésfelülctű oldalrész van e kérdéses időszakból. Az együttes döntő hányada római kori, 2-4. századi. Zömmel korongolt, kövér anyagú, szürke edény-darabokról van szó: egyenesen „vágott" aljrészekről, kihajló, duzzadt tál- és fazékperemekről. Találtam egy ún. Krausengefäss formájú hombár?-fragmcnlumot. Az oldaltöredékck között előfordul egy bekarcolt vízszintes vonalnya-