Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

Az 1992-es esztendő májusában négy napon keresztül - 7-én, 8-án, 11-én és 13-án - régészeti adatgyűjtést folytattam Nagyiván falu (Jász-Nagykun-Szolnok megyei, tiszafüredi kerület) határában. Ennek a munkának az volt a célja, hogy az archeológiai szempontból majdhogy' „fehér folt"-nak számító, Tiszafüredtől úgy 15 km-re délkeletre elhelyezkedő térség (1. kép) ősi településeiről valamiféle fogalmat alkothassak. Eleinte, mielőtt elkezdtem volna a terepbejárást - a terület természet-földrajzi fekvésénél fogva - nemigen számítottam túlságosan gazdag leletekre. A viszonylag kisebb közigazgatási egységnek hozzávetőleg fele, összefüggően keleti és déli része puszta, füves-gyepes, következésképp régészeti megközelítésben fedett (Hortobágyi Nemzeti Park). Mivel azonban - természetéből adódóan - a szóban forgó vidék sík, ahol alig vagy egyáltalán nem fordulnak elő elhagyott, kiszáradt vízfolyás-medrek ill. magaspartok, így az eleve ki is esett a megfigyelendő határrészek sorából. Ezzel szemben nagyobb terep-szakaszokon volt „föltérképezhető" a nyugati határ: a szántóföldön, a domborzatilag is tagolt (érmedrek és hátak) térségében számos telepnyom mutatkozott. Tevékenységem főként késő-vaskori (szkíta és kelta) vonatkozásban hozott értékes adatokat, egyáltalán nem várt módon Latene-lelőhelyek egész sorát lokalizáltam. Az eset - legalábbis a Közép-Tisza-vidéken - meglehetősen különleges. A terület kurgánokban/tumuluszokban is gazdag viszonylag. Egybevetve mindent, a négynapos munkával - közel félszáz régészeti-topográfiai egység alapján - végül kirajzolódott a falu határának településtörténete/-hálózata a középső-neolilikumtól (i.e. 4-3. évezred) a késő-középkorig, azaz a 14-17. századig (összesítő lelőhely-térkép: 2. kép). A dolgozatot 1992 második felében állítottam össze. 1. lelőhely (május 7.) Sarkad-Mérges-Sároséri-főcsatorna (Sarkad-csatorna), keleti faluszél, Nádfeldolgozó Illusztráció: 2. kép, 6. kép 1/1-2 és 18. kép B A lelőhely a község napkeleti peremén, a lakóházaktól kb. 200 m-re, a nyugat-keleti irányban húzódó Sarkad-csatornától ill. annak északi oldalán lévő Nádfeldolgozótól (gazdasági épületek) délre, cca. 100 m-re található. Itt keresztezi egymást a települési körülkerítő, jelen helyen északnyugati-délkeleti futású, náddal benőtt csatorna és a kelet felé, a puszta irányába vezető széles földút. A terep gyepes, kissé „lápos-zsombékos", ún. padkásodott foltokkal, s úgy 87 m tengerszint feletti magasságú. Sík, két közvetlen egymás melletti, 0,5 m-re kiemelkedő domborzati alakulattal. A talaj eléggé kötöttnek tűnt. A régészeti leleteket a csatorna partfala közelében, kb. 100x20 m-es felületen gyűjtöttem. Az edényanyag nyolc darab jellegzetes Árpád-kori kerámikából áll. Korongolt, érdes tapintású, barnás és szürkés színű bogrács- és fazékrészeket, perem- és oldal-töredékeket csomagoltam. Az üstperemek kifelé húzott, vízszintes tetejű háromszög formájúak, ferdén befelé irányuló átlyukasztással a megvastagodásnál. Az egyéb telepleletek sorában paticsot, állatcsontot említhetünk. Irodalom (más Nagyiván környéki Árpád-kori leletekhez is): Kovalovszki Júlia: Településásatások Tiszaeszlár-Bashalmon (Bronzkor, III-TV. és XI-XIII. század).