Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

ván az elszántás következtében - majd' egyenes vonallal megszakadt, eltűnt. A szelvény északi és keleti részén kemencék nyomai bontakoztak ki. Az A objektumtól kb. 25-30 m-re déli irányban, a partoldalban lévő hamus foltok egyikében vas tárgyat leltem. Környezetében cserepek nem voltak. 1990. szeptember 26. I. kutatóárok A objektum A szelvény bővítése, mely végül is kb. 5x5 m nagyságúvá vált, a felület nyesése során nyilvánvalóvá lett, hogy egy edényégető műhely vár föltárásra. Az északi oldalon, a sárga altalajban ovális formát mutatva, 80-100 cm-es átmérővel előtűnt a fazekaskemence vörösre ill. szürkére égett fala, teljes egészében. Itt, a szántott réteg és az altalaj találkozási szintjén kisebb-nagyobb, szürke színt nyert, lenyomatos rostélydarabokat leltünk. Ezeket nyilván az eke emelte ki. Az égetőkemencétől délre fekvő "kiszolgáló" gödör nagyságát úgy 3x2 m-re lehetett tenni. A felület nyesésével tisztábban jelentkeztek a kapcsolódó (sütő)kemencék. Kör ül. ovális alakúak, s 0,8-1 m méretűek voltak. Látványosan tűnt elő néhány cm vastagon pirosra égett oldalfaluk. Mivel keltező lelet még nem került elő belőlük, koruk és a gepida műhelyhez való viszonyuk kérdéses volt. Tárgyi leletanyag ezen nap munkálatainál nemigen jött napvilágra - megemlíthetünk két pecsételt díszű cserepet a fazekaskemence közeléből. (A lelőhelyen előforduló ilyen asztali kerámikára Id. a 7. képet.) 1990. szeptember 27. I. kutatóárok A objektum Elkezdtük az edényégető kemence kibontását. Keleti oldalán, de természetesen más helyütt is, folyamatosan jöttek elő a valószínűleg átlyuggatolt, szürkére égett edénytartó rostély darabjai. Kibontakozott a középső válaszfal, mely két részre osztotta a tüzelőteret. A töltelékföld az agyagtapasztás-töredékek melleit laza, hamus, erősen, dúsan faszenes kevert föld volt. A kemence alján - mely kb. 30 cm-re húzódott a megnyesett felület alatt - 5-10 cm vastagságban vékony szárú növényi eredetű, szenesedéit maradványokat figyeltem meg. Néhány, részben égett állati csonton kívül finom és szemcsés cserepeket, kézzel formált kerámiát csomagoltam. A díszedények között figyelemre méltó egy tálszerű - kónikus, alacsony falú - asztali eszköz. A konyhai alkalmatosságok sorában korsófülek, fésült díszű fazekak fordultak elő. Miután nagyjából befejeztük az égető berendezés föltárását, nekiláttunk, hogy napvilágra hozzuk a munkagödröt. Az első régészeti leletek, amik innen kikerültek, patics és állatcsont mellett bepecsételt ékítésű cserepek voltak. A fazekaskemencét dél felől közelítve meg, derült ki, hogy annak nem csupán tüzelőtere kétosztatú, hanem nyílása/szája is. Ez ebben a korszakban kuriózumnak számít. Meg lehetett figyelni, hogy a kiszolgáló objektum betöltődése, ellentétben az igen pernyés középső réteggel, a szélek felé fokozatosan patics szemcsékkel keveredett humuszosabb földbe ment át. Amint a kiásás során a gödör aljának közelébe jutottunk, világossá vált, hogy a kemence tüzelőnyílása előtt, mélyedésben, néhány cm vastagon ugyanolyan faszenes réteg van, amilyet magában az égető konstruk-