Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)

A tizennégyes háború előtt dézsával jártak az oláhok. A lovak, két-három ló, össze voltak kötve és a hátukon a dézsa. ,,Dézsavenni!" — kiabálták. Szűrkankóban jöttek. Most már magyarbul van a dózsás. Itt a faluban is megcsinálják (Virág Lőrinc, Manyóri, Tolnai), de máshonnan is hoznak. Füredről vagy Szőlősről. Unicsovics Bálint is megcsinálja, a köpüllős. Fogságba megtanulta a köpülőt (vagyis ennek készítését), azóta csinálja. Adatközlő: Nemes Béla, sz. : 1876. 6. Szele Sándor (az adatközlő férje) drótozni is tudott. Ha valakinek elhasadt egy tányérja, elhozta. Megcsinálta és megkérdezték, Mivel tartozok? — Hát, semmivel. Hoztak aztán érte egy kis tejet, túrót, tejfelt. A hasadt pipát is megkötötte vékony rézdróttal. Még az uraknak is dolgozott! Adatközlő: özv. Szele Sándorné, sz. : 1885. 7. (A foltozó:) Elvisznek hozzá zsákokat és megfótozza. Dániel János a Cigánysoron és Tóth Ferencné a piactéren. Régebben voltak nagykereskedők, azok kiadtak nekik 100—200 zsákot, tüt, cérnát adtak nekik hozzá. Egy fehérneművarrónő nem igen vállalta az ilyet. A gazdák most nem visznek nekik, hacsak a szövetkezetes nem. A gazdák maguk is megcsinálják. Adatközlő : Kálmán Balázsnó.