Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)

Vándoriparosok, vándorkereskedők Főként az első világháború előtt és bizonyára a közelmúlt századokban is a helyi kézművesség árukészletét, kínálatát nem jelentéktelen mértékben ki­egészítették a vándoriparosok és kereskedők. Tiszaigar és környéke a Tisza-híd és a vasút megépítése előtt elzártabb volt a távolabbi tájaktól és városoktól, az igariak nem jutottak túl azon a kistájon, ahová gazdaságilag tartoztak. Egerbe pl. nagyon ritkán jutottak el, akkor is csak azért, hogy sertést, hízókat vigyenek eladásra. Két-három gazda fogadott egy fuvarost, úgy mentek, de csak ruhaneműt és ritkábban kapható árucikket, így kerítésdrótot vásároltak a sertésért kapott pénzen. Megemlíthető még vissza-fuvarban a borszállítás a helyi kocsmába Egerből vagy Verpelétről, a Hangya szövetkezet megbízásá­ból. Jellemző a viszonyok változására, hogy az egykori Felvidékről levándorló, javításokat vállaló szlovákok elmaradása után ezeket a szolgáltatásokat hetyi barkácsolók vették át. Adattár 1. A szálasok (tutajosok) Örvényen kötöttek ki, almát is hoztak. „Szálas bácsi, hajítson kend egy almát. . . ", ez volt a nóta. Hozták azt a nagy szálfákat és ősszel az almát Máramarosból. (A nóta teljes első versszaka a következő­képpen hangzik :) Szálas bácsi, hajíccson kend egy almát, Még az éjjel megkapja a jutalmát. Úgyis odavan az uram sej, haj, halászni, ő is szokott a más asszonyával hálni. Adatközlő: Nemes Béla, sz. : 1876; Potornai Lajos. 2. A m eszeseknek se megy már úgy, mint azelőtt. Búzáért, terményér adták a meszet. Mink tetejesen adtuk a kosarat (szakajtókosár) búzával, ők meg csapost adták mésszel. De most már nekünk sincs terményünk. Adatközlő: Potornay IstvánnéKolozsváry Eszter. 3. Ma volt itt egy szitás Egerből. Kerékpárral volt, arra voltak kötve a szi­ták. Kiabált az utcán, hogy „Szitát, rostát vegyenek!", meg kiabálta, hogy javí­tást is vállal. Adatközlő: Szabó Erzsébet, sz. : 1912. 4. Az én gyerekkoromban még nagyon jártak ezek a gyócsos tótok. Úgy jártak, mint a meszes tótok, csak nem gyíkíny volt a kocsijukon, hanem vízhatlan ponyva. Gyütt két-három szekér együtt. Árultak festőruhát, sárga vásznat, gyolcsot, ruhakelméket, sárgavirágos festőt fehércselédeknek. Kész ruhát nem áruigattak. Adatközlő: Csorba Gábor bikás, sz. : 1900.

Next

/
Oldalképek
Tartalom