Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)

Az egyik, Nagy Margit, férfi alsóruhát varrt, inget, lábravalót. A másik női ruhát, felsőt, alsót. Fótos Zsuzsanna varrta a bő fehér gatyákat, bő ujjú ingeket, ezeknek az ujja stikkelt volt. A női felső ruhát szövet, karton, festő, luizin (ezt máma glottnak hívják), ilyenekből varrta. Fótos Zsuzsanna 1910-ben halt meg, 70—75 éves korában. Nagy Margit is olyan tájon halt meg, de attól az asszonytól fiatalabb volt vagy tíz évvel. Zsuzsanna is, meg a másik is pízé varrt. Adatközlő: özv. Szele Sándorné, sz. : 1885. 2. Le kellett volna dolgozni az inasidőt, a segédidőt, de (én csak) egyetlen lány voltam és mindig visszarángattak. Én nem vagyok hivatásos, csak olyan gyenge. A konfirmálásra, bérmálkozásra csináltatnak fehér ruhát, de azt hivatásosakhoz viszik. K. Tóth Jolánka a legügyesebb. Én is csináltam az uramnak nadrágot, kabátot, mindent. (Évekig Budapesten volt cseléd, ott kezdte tanulni a varrást.) A vőlegényi ing mind fehér. Van, aki dupla elejűt varrat, az olyan kerek, mint a cigányoké, szmokinghoz, de ez már lassan elmarad. A menyasszony varratja. Elhozza az anyagot és egy inget mintának. A vőlegény meg vesz egy fehér selyemkendőt és egy fehér menyasszonyruhát, amiben a templomba elmennek. A menyasszonyruhát is szokták itt varratni. Készen nem vesznek, a kölcsönkérés ritka: boldogtalan lesz, ha más ruhájában esküszik. Mindig hosszú, bokáig érő. Most egy idősebb lány kékben esküszik, nem bánja, mit mondanak. Amerikából kapta, én alakítom át. Bozsik Jolánnak (jó barátnője, együtt fonták a szatyrokat) úgy csináltam a ruhát, hogy nem kértem érte semmit. Ő már megdolgozott érte. Meghívott, valami ajándékot fogok neki vinni. Pénzt sose kérek, dolgoznak érte. Szívességért csak szívesség jár. Rokonok között: ajándékba megvarrom a ruhát és akkor nem viszek csak egy kis süteményt, ha meghívnak. Adatközlő: Kálmán Klára, Kollár Lajosné 35 éves varrónő. Mesterségek a textiliparban: Tóth Erzsi volt az utolsó kézenvarró, nemrég halt meg; Labodáné Makó Ilona 45 éves, szövőasszony; Udvarnoki Bálint takács. Tímár, szűcs A bőr kikészítése ós feldolgozása Tiszaigaron egy mester munkája, a szűcsé. Tulajdonképpeni szűcs, tehát a mesterséget iparszerűen folytató és ismerő ember a községben 1920 óta nincs. Akkor halt meg Mészáros Sándor, aki 1872-ben Tiszafüredről nősült ide és meg is telepedett, mert Füreden túl sok szűcs volt. A hagyomány nem tud már róla, de az egyházi anyakönyvek megörökítették, hogy a múlt század első felében (1830) Igaron élt Rátz András szűcsmester is. Mészáros Sándor céhes mester volt, abban az időben egyedüli szűcs a faluban. Leginkább pásztoroknak, cselédeknek dolgozott, akik az uradalmaktól évente bőrt kaptak kommenciőban. Ködmönt csinált, hat bőrbül bundát, ujja nélkül való pruszlikot, kesztyűt, juhászoknak rajthúzlit, vagyis belől szőrös, két oldalt gombolós bőrnadrágot. Az uraknak is dolgozott, de csak javításokat végzett: „farkasbőrös bundát, medvebőrös bundájuk volt az uraságoknak. Azt megvették készen Pesten és ha feslett, csak akkor hozták mihozzánk" — mondja Mészáros Sándor fia. Nyáron, mikor a szűcsnek nem